Ritkán járok Tesco-ba, de ma este úgy alakult, hogy oda kellett mennem vásárolni. Felkészültem mindenre, vittem magammal készpénzt, bankkártyát, és bevásárlótáskát is. Miközben próbáltam eligazodni a folyton átrendezett polcok labirintusában, a hangosbemondón keresztül egy kedves női hang figyelmeztette a vásárlókat:

„Kedves vásárlóink! A bankkártyás fizetés technikai okok miatt jelenleg nem működik.”

Volt néhány pénztár, ahol a hitetlen vásárlók kérésére megpróbálkoztak a kártyás fizetéssel… Sikertelenül. Hosszú kígyózó sorok lettek. Mint mindig, most is voltak akadékoskodó, értetlen emberek, akik nem igazán akarták elfogadni ezt a helyzetet, de nem tudtak mit tenni. Fizethet mindenki készpénzzel.

Kifele jövet a bejáratnál egy pasas magyarázkodott kétségbeesetten telefonon keresztül valakinek (gondolom a feleségének), hogy nem tudott semmit sem venni, mert nem működött a kártyás fizetés.

Én pedig mosolyogtam az égészen és csak a fejem tekertem, hogy lám mennyire függünk az elektronikától, internettől, egy kis plasztik kártyától, a bankoktól, szoftverektől, stb.

Mennyivel egyszerűbb a cserekereskedelem, mint a digitális kereskedelem. A vevő és az eladó árut cserél. Készpénzes vásárlás esetén a pénz nem más mint csereárú. De mi van ha nincs nálunk csereárú. Mi van akkor, ha a csereárunk csak virtuálisan létezik. Nem kézzel fogható dolog, ami nem tűnik el az egyik pillanatról a másikra, mint a kámfor. A banknál lévő pénzünk nem tárgy, csak fogalom. Digitális adathalmaz egy szerveren. És ha ez a szerver elérhetetlenné válik, mint ahogy a fenti példa mutatja a Tesco-ban, akkor üres kézzel megyünk haza.

A vacsora ma elmarad.

A fejlett országokban most az az őrület járja, hogy kivezessék a fizikai pénzt a gazdaságból és minden tranzakció bankokon keresztül elektronikusan történjen. Hiába tálalják ezt jó dologként, megvan az indoka, hogy miért akarják. Elsősorban, hogy tovább gazdagítsák magukat a bankok, másodsorban, hogy az összes pénzmozgást nyomon lehessen követni.

Az a pénzügyi jövő, ahová tartunk minden szempontból katasztrofális. A világszintű teljesen elektronikus fizetési rendszerrel megvalósulhat a totális ellenőrzés az emberek élete felett. Teljesen ki leszünk szolgáltatva a bankoknak. Mindamellett ellenőrizhetők lesznek a szokásaink és előre megjósolhatóak a tetteink. Mind egyénileg, mind csoportosan.

A technológiától is függni fogunk a pénzünk terén. Számítógépeken és az interneten fog múlni, hogy éhenhalunk-e vagy sem. Ha jön egy komolyabb üzemzavar, akkor leáll a fizetési rendszer. Nem egy, vagy két ember nem tud aznap bevásárolni, hanem egy egész ország, vagy kontinens. Egyre jobban az a tendencia, hogy az emberek nem tartalékolnak és napi szinten járnak bevásárolni. Követve ezt a tendenciát néhány évtized múlva a helyzet még rosszabb lesz. Így egy komolyabb hiba oda vezetne, hogy sok millió ember nem tudna semmit sem kifizetni, vagy épp a virtuális fizetését sem kapná meg.

Lehet, hogy néhány órán keresztül tartana csak ez a káosz, de lehetne rosszabb is és akár egy-két napig is kieshetne ez a szolgáltatás. Már néhány óra kiesés is hatalmas pánikot keltene. Nem beszélve egy napos kiesésről.

Emlékezzünk vissza arra, amikor Budapesten színesfémtolvajok eltulajdonítottak néhány földkábelt, köztük az egyik egy GIRO adatkábel volt és néhány napig nem működtek a bankkártya terminálok.

Hasonló eset előfordulhat, de akár egy hacker támadás is, vagy egyszerűen egy rendszerhiba.

Hogy egy ilyen esetben pontosan mi történne, azt csak találgatni lehet. Pánik mindenképp. Lázadás, tüntetés, fosztogatás, gyilkosságok. A Tesco-ban is megváltozna a hangosbemondó szövege:

Kedves vásárlóink! Az elektronikus fizetés nem működik, így a vacsora ma elmarad.

Egy idő után minden a helyére kerülne és folytatódna minden ott, ahol abbamaradt. Az emberiség pedig tovább süllyedne a mocsokban.

Valamiért úgy vagyunk programozva, hogy feltétel nélkül fogadjunk el mindent, amit ránk akasztanak.

Akkor is elfogadjuk, ha érezzük, tudjuk, hogy nem jó. Lehet morgunk kicsit, de idővel minden rossz dolog beég a tudatunkba és magunkénak érezzük. Úgy, mint az érintős bankkártyát, vagy a chipes személyit, amik előjátékai a bőr alá ültetett azonosító chipnek. Amióta bevezették ezeket azóta próbálnak meg szakemberek rámutatni arra, hogy milyen veszélyei vannak ennek. De elhal a hangjuk. És a nép jó birka módjára arra halad, amerre terelik. Csak ez a 7 milliárd ember azt nem fogja fel, hogy nem mások ők, mint kiszolgáló személyzet.

De nem kell elkeseredni, van kiút ebből is. Ki lehet lépni a pénz világából, azonban ez már egy másik történet.

 

Kapcsolódó cikkek:

E-kártya – egy kártya mindenek felett