Négy szelet kenyér

nyugdij apro keves penz ures penztarca négy szelet kenyér

Ma piacra mentem, hogy beszerezzem a családnak a reggelire valót. Kenyér, tej, tojás, kolbász került a táskámba. A pékségnél egy ápolt külsejű, idős, nyugdíjas néni állt előttem. Négy szelet kenyeret kért. Fizetett. Közben panaszkodott kicsit az eladó hölgynek, hogy mennyire felment a kenyér ára. Aztán meggondolta magát. A következő mondata sokkolóan hatott rám.

“Legyen szíves adjon még négy szelet kenyeret.
Hétfőn úgy is jön a nyugdíjam, addig kihúzom valahogy.”

nyugdij apro keves penz ures penztarca négy szelet kenyér

A néni kinézete alapján biztosan nem hajléktalan. Ápolt külső, nem bűzlött, tehát a higiéniára is figyel. Van nyugdíja, akkor pedig dolgozott életében. A korából ítélve a II. világháború körül született, ha nem is azt, de az utána lévő időszakot, 1956-ot átélte. Része volt az ország újjáépítésében.

Most, a nyugdíj előtti hétvégén csak 4 szelet kenyér kerül az asztalra.

Ennyi jutott neki. Azaz nem csak ennyi, hiszen maradt még egy kis pénze, gondolta kirúg a hámból. Ha lúd, legyen kövér. Vett még négy szelet kenyeret. Így már hétvégén nyolc szelet kenyérből dőzsölhet összesen 110 forintért.

Persze lehet mondani, hogy feketén dolgozott, nem dolgozott, elitta, hitele van, kevés volt a keresete, ezért kevés a nyugdíja. De akkor is iszonyatos különbség van a társadalmi rétegek között. Az aki megkeresi a gazdagoknak a vagyonát nyomorban kell, hogy éljen. És aki tisztességesen végigdolgozta az életét az idős korára nem megbecsülést hanem nyugdíjat kap.

A Mindenki Nagy Nemzeti Miniszterelnöke azt mondta, hogy 2010-ben megtörtént az igazi rendszerváltás. Nem úgy látom. Jobban élünk, mint 30 éve? Mindenkinek ajánlom, hogy nézze újra a Szomszédok című sorozatot és e kérdésre választ fog kapni. Rá fog eszmélni, hogy harminc éve ugyan azok a problémák, mint manapság. Semmi sem változott az évszámon kívül. Esetleg annyi, hogy egyre nagyobb a szakadék a szegények és a gazdagok között.

Az akinek lehetősége lenne megoldani a problémákat, nem arra van berendezve, hogy ezt megtegye. Nem tud jó döntéseket hozni az, kinek fogalma nincs arról, hogy hogyan élnek az emberek. Azért egy utópisztikus kérdést megejtenék:

Ha a nép választott képviselői néhány hónapig a saját bőrükön tapasztalnák meg,
hogy milyen is az, mikor hétvégén élelem gyanánt négy szelet kenyeret kell beosztani,
vajon felemelnék a nyugdíjakat és a minimálbért?

 

Kapcsolódó cikk: Nyugdíjemelés? Ehhez kell vastag bőr a pofán!

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Author: Horváth Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

20 + 3 =