Nincs olyan ember, akinek ne lennének problémái. Valakinek kevesebb, valakinek több gondja van. Szerencsésnek mondhatja magát az az ember, aki rögtön orvosolni tudja az életében felmerülő bajokat. Míg egyeseknek a gondjai folyton csak gyűlnek, halmozódnak.

Olyanok ezek a gondok, mint a hógolyó, melyet gurítani kezdünk a hóban. A hógolyóhoz mindig hozzá tapad a friss hó és csak egyre nagyobb és nagyobb lesz. Míg végül olyan nagyra nő, hogy már nem bírjuk megmozdítani.

Reménykedve várjuk a tavaszt, hogy majd csodát tesz. Eljön a tavasz, de az csak újabb gondokat hoz magával. A hatalmasra duzzadt hógolyónk ugyan eltűnik, de a helyén pocsolya és sár marad kellemetlen emlékül. Ekkor már csak a nyár melegében bízhatunk, mely végleg felszárítja a hógolyó emlékét. Innentől már csak rajtunk múlik, hogy meddig tart a nyár. Van olyan ember, akinek sikerül megállítani az időt és örökké nyár lesz az életében, de van aki mókuskerékben él és mindig lesz egy hógolyója, melyet gurítani kezd.

Az ember életében lehetnek nehéz, szinte megoldhatatlannak tűnő problémák. Néha úgy tűnhet, hogy az egyik baj bevonzza az életünkbe a többit. Ilyenkor minden erőfeszítés, melyet a problémák megoldásának szentelünk hiába valónak tűnik. Elérkezhet egy pont, amikor már csak a csodában bízhatunk, hogy megoldódik minden.

Nincs rosszabb annál, mint amikor valaki tétlenkedik.

Igaz így kevesebb hibát követ el, viszont elköveti a legnagyobb hibát, amit elkövethet. Mégpedig azt, hogy meg sem próbálja megoldani a problémát. Léteznek valóban szerencsétlen emberek, akik bármihez nyúlnak, abból katasztrófa lesz.  Ők azzal tehetnek a legtöbbet saját magukért, ha gondolkoznak mielőtt cselekszenek. Inkább alaposan gondoljon át valaki valamit, mint rosszul döntsön.  Az emberek egy részének pedig nagyon jó ösztönei vannak és hallgatnak is a megérzéseikre. Általában ők a legsikeresebbek és a legkevesebb problémával rendelkeznek.

Egy dolgot azonban minden értelmes ember el tud érni. Ez pedig nem más, mint a bölcsesség. Nem számít ha hibázunk, csak próbáljuk meg kijavítani a hibáinkat. A tapasztalatainkat pedig raktározzuk el.

Akkor válunk bölcs emberré, ha a tapasztalatainkat felhasználva a lehetőségekhez mérten megelőzzük a döntéseinkkel az elénk gördülő bajokat.