Életem fodrai

Eldobtam sok követ, bele a tóba.
Hullámokat keltett, a sarat felkavarta.

Senkinek sem tetszett, ki a tóban állt.
De mellettem maradt néhány barát.

A hullámok csak mentek, hömpölyögtek,
S életek múltak, újak meg jöttek.

Nem tudom meddig nő, egyre csak dagad.
Szaporodik a ránc a tavon, s magával ragad.

Életek fonódnak, mint hullámok a tavon.
Hogy mekkorák lesznek, azt nem tudhatom.

Néhány fodor elérte már a célját.
Kimosta, kivájta a tavamnak a partját.

Nincs ebben hiba, hisz ilyen a természet.
Gyönyörű képekkel áldott meg az élet.

Életem fodrai csak bonyolódnak tovább,
Hogy merre szövi a sors, az még talány.

Néha-néha követni a hullámokat nehéz.
Ha szem elől tévesztem a semmibe vész.

Most ahogy merengek egy fodrot keresek.
Egy fodrot a tavon, mely sokat jelentett.

Remélem rálelek és nem veszett örökre.
Meg kell hogy találjam, hogy szívem betöltse.

(2012.10.01.)