2013 január 18-át megelőző pár napban összesen 30 cm hó hullott, melyhez hófúvás is társult. Pénteken sem apadt a természet lelkesedése. Tovább esett a hó és még erőseben fújt a szél. A közútkezelők folyamatosan takarítják az utakat, de egyenlőre úgy tűnik, hogy a természet áll nyerésre. Az előrejelzések és személyes tapasztalatok birtokában ma reggel azt a döntést hoztam, hogy a lányommal a tömegközlekedést vesszük igénybe.

Az alábbiakban összefoglalom a személyes tapasztalataimat a mai nap közlekedésével kapcsolatban:

Reggel busszal utaztunk Ölbőről Szombathelyre. A Sárvár-Ölbő közötti út akkor már le volt zárva. Így a fene tudja se tudja, hogy honnan varázsolták elő azt a körülbelül 40 éves buszt, amin a fűtést az utasok által leadott testhő biztosította. Azonban nem túl sok sikerrel, ugyanis a busz ajtaja és a kaszni között jelentős folytonossági hiány volt felfedezhető, melyet a kinti hófúvás is kihasznált. A réseknek köszönhetően az a kevés meleg is kiszökött, melyet az utasok leheltek a buszba. Cserébe viszont kaptunk hófúvást a busz belsejében.

A buszsofőr meg sem kísérelt felmenni a szelestei dombra, ami le volt fagyva. Helyette az új elkerülő úton mentünk. Ez az út szintén le volt fagyva, így bár kényelmetlenül és lassan, de haladtunk. Egy órás késéssel meg is érkeztünk Szombathelyre. A lányomat oviba vittem én pedig dolgozni mentem. Szombathelyen már nem volt gond a közlekedéssel.

Egész nap hallgattuk a rádiót a hójelentések miatt, de semmi jóval nem kecsegtettek. Sorra váltak elérhetetlenné a kisebb települések. A 86-os főút a rádió szerint járható volt, így annyira nem aggódtam. Azonban a helyzet gyorsan változott és nagyon rossz irányba. Ezért a vidéki kollégákat korábban elengedték, hogy mindenki haza tudjon jutni. Azonban a hazafele vezető út kicsit kalandosabban alakult. Elhoztam a lányom az óvodából és a buszállomásra siettünk.

Az autóbuszállomáson

A buszállomáson derült ki, hogy a menetrend szerinti buszunk nem indul, mert nem érkezett meg. Az információs irodában azt a felvilágosítást kaptam, hogy nem is fog elindulni. Kettő perc múlva már azt mondták, hogy mégis elindul. Vártunk a lányommal a buszunknál és jött is sofőr. A biztonság kedvéért megkérdeztem a sofőrt is, hogy mi a helyzet, de tőle megint más információt kaptam. A sofőr azt mondta, hogy csak Vátig megy. Vát után le van zárva a 86-os főút, mert teljesen járhatatlan. Az új információval ismét felkerestem a Volán információt és megerősítették amit a sofőr mondott. Mégsem lehet menni Ölbőre, mert járhatatlan az út.

Ekkor felhívtam a MÁV infót, hogy megérdeklődjem a vonatközlekedést. A MÁV-osok vidáman közölték, hogy persze megy minden járatuk, igaz 20-25 perc késéssel. Gondoltam az legyen a legnagyobb baj a mai napban. Helyi járatos busszal a vasútállomás felé vettük az irányt. Nem szoktam utazni helyi járatos buszon, így nagyon meglepődtem, mert az nagyon korszerű volt a távolsági buszokhoz képest, főleg amivel reggel utaztunk. Hangosbemondó közölte, hogy melyik utcában járunk és melyik megálló jön.

A vasútállomáson

A jegyeket megvettem, és nem is volt kiírva késés.

5 perccel előbb kimentünk a vágányhoz, de a vonatunk nem volt még bent. Az ott várakozók közölték, hogy az előbb indult el onnan egy másik járat. Aztán egy MÁV-os emberke telefonált mellettünk, aki szintén hazafele tartott. Kiderült hogy késik a járatunk körülbelül egy órát. Közben az ott várakozóktól megtudtam, hogy rádióba bemondták, hogy mégis csak elindul Ölbő fele egy busz, de persze a vasútállomásra nem jön ki. Visszamentünk a váróterembe és akkor láttuk, hogy már kiírták, hogy 30 percet késik a vonatunk. Végül azonban majdnem egy órát késett. A vicc az volt, hogy kérdeztük az információban mikor indul a vonatunk, de nem tudták azt sem megmondani, hogy elindul-e egyáltalán a vonat, vagy sem. És abban a pillanatban mondták be a hangosbemondóban, hogy indul a vonatunk. Na futás! – mondtam a lányomnak.

A vonaton ismét meglepődtem, mert ilyen korszerű vonattal sem utaztam még ezen a vonalon. Utastájékoztató berendezés is volt, amiből kiderült hogy 110 km/h sebességgel repesztettünk hazafele. Szerencsére falubeliek bevittek minket a vasútállomásról a faluba.

Konklúzió: Itt akkora a káosz egy kis hótól, hogy senki nem tud semmit se.

Mi lenne, ha igazi katasztrófa lenne? Bele sem merek gondolni.