Tegnap trianoni megemlékezésen voltunk. Este részletesen elmagyaráztam a gyerekeknek, mi az hogy Trianon, mi történt ott, miért történt és miért emlékezünk meg erről. Térképen is megmutattam nekik, hogy mekkora és mely területeket vették el.

A gyerekek csendben végighallgattak. Ezután olyan történt, amire nem számítottam. A kislányom (7 éves) dühösen, többször ismételte:

„Ez csalás! Ez csalás!”

Hét éves és megértette, hogy mekkora igazságtalanságot követtek el Magyarország ellen. A legtöbb felnőtt meg nem érti, nem fogja fel, nem érdekli, nem akar emlékezni, vagy foglalkozni Trianon emlékével. Olyanok sem, akik nagy magyarnak vallják magukat. Ez nem politika, nem vallás, csak emlékezés egy tragédiára. Mi emlékezni fogunk, erre és másra is. A gyerekeinket is megtanítjuk emlékezni. Nem kell a szájukba adni szlogeneket, elég csak a színtiszta történelmet. Ők még tiszta fejjel le tudják a maguk szintjén vonni a következtetéseiket. Később csak a hasznukra válik, amikor majd dönteni kell, s nem olyanok lesznek, akiket be lehet csapni néhány jól hangzó szlogennel.

Ha megtanítjuk gyermekeinket gondolkodni, akkor felismerik a csalókat, hazugokat.

Talán az a világ, amit majd ők építenek szebb lesz, mint amit a mi szüleink hagytak ránk, akik hagyták magukat becsapni néhány szlogennel. Mert ők nem ismerték fel, hogy a világ amibe születtek az „csalás”. Vagy ha fel is ismerték, nem volt bátorságuk változtatni a dolgokon, mert beleszülettek egy olyan világba, ahol elnyomás volt és agymosás. A magyarok oktatását mindig is próálták úgy terelni, hogy higgyék csa azt, mi egy szerencsétlen nemzet vagyunk. De nem vagyunk azok. még mindig itt vagyunk, bár egyre kevesebben, de még vagyunk.

Akik őrzik az emlékeket, ápolják a hagyományokat, tisztelegnek az ősöknek, azokat a közvélemény és a birkák csak magyarkodónak tartja. Ők nem magyarkodnak, ők magyarok.

Magyarnak lenni nem szégyen, hanem büszkeség.

Szégyellni valója csak annak van, aki birkamód beáll a tömegbe, sodródik. Szégyellni valója csak annak van, aki szégyenli azt, aminek született, ahova született és megtagadja azt azt örökséget, amit az ősei rá hagytak. Mert ha az ilyen birka embernek az ősei is ilyenek lettek volna, akkor ő sem lenne most itt. Ezt felejti el az, aki megveti a hagyományőrzőket.

A gyerekeket tanítani kell. Nekünk szülőknek jutott ez a feladat. Az emlékeket is át kell adni. Gondolkozz el, hogy mi lesz a gyerekedből, ha semmit sem adsz neki.