A változáshoz meg kell mozdulni, el kell indulni, tenni kell valamit. Senki nem fog segíteni, ha azt látják, hogy Te sem teszel semmit. A legerősebb motiváció belülről fakad, ez fog végighajtani az úton a cél felé.

Ha folyton csak hátra nézegetsz, vagy a veszélyektől félve egy helyben toporogsz, akkor nem haladsz előre.

A változás tele van veszélyekkel, de enélkül nem lenne édes érzés a célba érés.

Minél rögösebb az út amin jársz, annál jobban tudod majd értékelni az elért céljaid.

Előfordul, hogy a céljaid felé menetelve megbotlasz, elesel.

Ha elesel, fel kell állni, és előre nézni! Előre kell tekinteni, és újra próbálkozni, újra menni, szenvedni, küzdeni. Ha feladod elsőre, és visszafordulsz, akkor soha nem éred el a céljaid.

Ha feladod, és visszafordulsz, akkor messzebb kerülsz a céljaidtól, mint amikor elindultál.

Maradhatsz a földön is elesve, s arra gondolni, hogy „jobb ha fel sem állok, mert megint elesek”. Megteheted, ha
szeretnél szerencsétlen, nyomorult, semmirekellő, semmittevő lenni. Ez még rosszabb, mintha visszafordulnál.

Ha már felálltál és eldöntötted, hogy tovább haladsz az úton, akkor néha-néha jusson eszedbe hátra nézni, nehogy elfelejtsd, honnan jöttél. Ha nem tudod, hogy honnan jöttél, honnan indultál, akkor nem tudhatod biztosan, hogy mikor éred el a céljaid, vagy hogy merre milyen irányba kell menned.

Ha célba értél egy kellemes érzés fog úrrá lenni rajtad. Ne feledj el megpihenni egy pillanatra. Ne felejtsd el megdicsérni magad: „Ez sikerült! Ügyes vagyok!” Ne felejts el gondolni arra honnan indultál, milyen volt az út!