Vannak rendes emberek, akik nem csak elmennek az ember mellett, ha kell megállnak segíteni.
Megálltam lakott területen kívül az autómmal, hogy fotózzak. Elakadásjelzőt bekapcsoltam. Kiszálltam, fotóztam beszálltam. Épp indítani akartam az autót, amikor megállt mellettem egy másik autó. Ölbőiek voltak. Megkérdezték segíthetnek-e. Megköszöntem, mondtam, hogy csak megálltam.

Jól esett ez az apró gesztus, hiszen nem minden nap találkozik ilyesmivel az ember. Az is hozzá tartozik a történtekhez, hogy amikor leálltam szemből elkerült egy autó. Ő nem állt meg. Persze őt is meg lehet érteni. Egyre rosszabb a közbiztonság, ha még létezik olyan.

Ha nagyon jó lenne a közbiztonság, akkor nem kellene annyi kamerát felszerelni mindenhova. Na persze azt mondják, hogy attól van közbiztonság, hogy mindent megfigyelnek. Nos, erről el lehetne vitatkozni, hogy melyik volt előbb a tyúk vagy a tojás? Szerintem ha mindenki jól viselkedne, akkor nem kellenének kamerák, sőt ennyi
rendőr sem kellene. Ha nem félne attól az ember, hogy úton útfélen csalókba, rablókba, tolvajokba botlik, akkor talán megállna minden autós, ha lát a pusztában állni egy autót. Talán ha nem drogozhatnák be magukat az emberek és nem vedelhetnék magukat teljesen részegre, akkor egy földön fekvő emberről nem azt gondolnánk, hogy biztosan piás, hanem hogy rosszul van. Ha nem lenne annyi trükkös besurranó tolvaj, akkor talán szívesebben ajtót nyitnánk egy idegennek, hiszen elképzelhető, hogy bajban van.

Egyszer a kocsinknak leszakadt a kipufogója Szombathely külvárosában és kellett egy vasfűrész, hogy a lógó csövet levágjam, bekopogtam a legelső házhoz. Egy nénike jött ki. Elmondtam, hogy mit szeretnék. Az arcán láttam, hogy kicsit kételkedve fogadja, de végül szólt a férjének, beengedtek, kaptam egy fűrészt és segítséget. Mondhatom szerencsém, volt annyiban, hogy idős nyugdíjasok voltak. Ők még más korban nevelkedtek. Olyan korban, amikor még volt bizalom az emberekben. Egy olyan korban, amikor igazán össze tudtak fogni az emberek, hiszen egyedül akkor senki sem boldogult. Most, mintha egy teljesen más generáció nőne fel.

Magának való bezárkózó társadalomban élünk.

Egy orvostól hallottam, aki a sürgősségin dolgozik, hogy a mai fiatalokkal valami baj van, mert nagyon sok fiatalt visznek be buliból katasztrofális állapotban és szinte mindegyik egyedül van. Azt mondta, hogy mikor ők fiatalon elmentek bulizni volt egy szabály: haverokkal mentünk, haverokkal jöttünk. Bármi volt nem hagytak ott senkit a bajban. Most meg az van, hogy ha a piától, vagy drogtól kifekszik valaki, akkor ahelyett, hogy segítenének neki, mentőt hívnának, vagy vele maradnának, lefotózzák, felteszik a képet a Facebookra, jót nevetnek ezen és otthagyják.

Valami nagyon nincs rendjén. Széthullik ez a társadalom. Aki nem hiszi, az kapcsolja ki a tévét, a rádiót, és menjen ki az utcára és kérdezze meg magától:

Én vajon megállnék segíteni?