Belegondolt már a kedves Olvasó, hogy kinek is dolgozik és miért? Belegondolt már abba, hogy amit csinál, az mennyit ér? Mennyit ér Önnek, a társadalomnak, a főnökének, a cégnek, ahol dolgozik? A következő párbeszéd akár lehetne elképzelt is. Lehetne Sci-fi, de nem az. Ez a valóság.

-Mit csinálsz?
-Dolgozom.
-Kinek?
-Magamnak.
-Aha. Milyen autód is van?
-Egy 20 éves Suzuki. Egyenlőre nem tudom lecserélni.
-És a főnöködnek milyen autója van?
-Neki fél éves Lexusa van.
-Az jó.
-Aha.

Mindig a legalsó szinten lévő munkások termelik meg a cég bevételét, de mégis ők kapnak a legkevesebbet. Magyarországon talán a legrosszabb a helyzet. Egy fizikai dolgozó és a vezérigazgató fizetése között 8-10-szeres bérkülönbség van.

A legalsó szinten lévő kétkezi munkások bére legalább 10-szer annyit ér, mint amit kapnak, a profitot a cég fölözi le.

Dolgoztam egy szervizben, ahol elektromos készülékeket javítottunk. A kezeim alatt naponta 20 panelt, kollégámmal együtt 40-et, az egész részleg összesen körülbelül 150 készüléket javított meg. Egy készülék megjavításával legkevesebb 2, maximum 4 napi béremet kerestem meg. Tehát ha a minimumot dolgoztam, akkor egy nap alatt 80 napi béremet kapartam össze. De volt hogy tekerni kellett és dupla annyit dolgoztunk. Akkor én 160 napi béremet termeltem meg. Érzi már mindenki, hogy mennyire sántít ez?

Kiemelkedő bérezés – hirdeti az álláshirdetés. Gyakorlatilag egy rabszolga leszel, annyit kap, hogy be tudjon jönni holnap is a munkahelyére. Ha valamit sikerül félre tennie, akkor vagy nagyon önsanyargató eletet él, vagy tud valamit. Spórol? Min is? Ja, hogy nem a 400 Forintos, hanem a 250 Forintos margarint veszi meg. Egykutya. Mindegyik szív és érrendszeri megbetegedéshez vezet. Aminek a célja a további költekezés, gyógyszerekre.

A legvégén pedig a nyugdíjat sem éri meg, aminek az állam örül a legjobban, hiszen 100%-ra ki tudta használni Önt, mint rabszolgát. Egész életében adózott, de az államnak semmit sem kell törlesztenie. Esetleg az özvegye kap özvegyi nyugdíjat, de senkit nem támaszt fel, neki pedig a túléléshez kevés. A kevés kis nyugdíjból pedig csak 600 forintos parizerre futja, ha futja, amitől csak még betegebb lesz és szedheti az orvos által felírt sok mérget.

Nincs kiút, hacsak nem teremt magának mindenki olyan utat, mely függetleníti a rabszolgatartó társadalomtól.

De próbáljon elmenekülni, kitörni bárki – megbüntetik. Lehet sodródni és azt tenni, amit a többi ember, de akkor kimossák az agyát. Bele kódolják a rettegést a reklámokkal, a híradóval. És amikor meghallja, meglátja a „mintát” rettegni fog. A lényeg, hogy ne legyen nyugodt, hanem állandó harckészültségben éljen.

Aki retteg az felhalmoz. Ha felhalmoz, akkor költekezik, méghozzá feleslegesen. Ez a felesleges plusz kiadás kell a kereskedőknek, ami kedvez a gyáraknak, akik még több rabszolgát tudnak majd „dolgoztatni”. Azt hiszi Ön, azért dolgozik, hogy nyugodtan éljen? Nem! Azért, hogy a megkeresett „vagyont” odaadja másnak, a rettegés miatt. Az egyik multiból átvisszük a másikba a nyomorult pénzünk. A munkásnak semmi sem marad, a cégek meg jól jártak.

Ja, hogy Ön nem ezt teszi? Nem így él? Hát persze, ön nem rabszolga. Boldog életet él egy 50 négyzetéteres panelben és az égvilágon nem függ semmitől az élete. Jó reggelt!