Négy gyermekünk közül három már iskolába jár, de most már napi jelleggel teszem fel magamnak a kérdést, hogy miért is jár oda? Az ismerőseim is sok negatív tapasztalatot mesélnek a mostani iskolákról.

Annyi a probléma, hogy azt felsorolni szinte nem lehet. Erre szokták mondani, hogy ezer sebből vérzik.

De betelt a pohár, ennyi volt! Változtatni kell a mostani állapotokon. Ha csak a saját tapasztalataimat mesélem el, akkor is bőven elég, ha pedig az ismerőseim történeteit is hozzáveszem, vagy épp kutakodok az interneten a hírek között, akkor egyértelművé válik, hogy ez az intézmény jobban hasonlít egy gyermekmegőrzőre, esetenként egy csomagmegőrzőre.

Egy csomagmegőrzőben nagyobb biztonságban lennének a gyerekeink.

Egy évvel ezelőtt történt, hogy nagyobbik lányunk tornaórán elesett és a padlóba verte a fejét. A tünetei alapján egyértelműen agyrázkódása volt, de sem orvosi segítséget, sem mentőt, sem minket szülőket nem hívtak fel, hogy mi történt. Egész nap rosszul volt és így kellett végigülnie a tanórákat. Egy tanárnak sem jutott eszébe intézkedni. Délután az egyik osztálytársa hívott fel minket, hogy baj van, akkor telefonban mondtuk nekik, hívjanak mentőt. A mentő kiérkezett, valamint az osztálytársának az apja is és ő kísérte be a kórházba. Közben a tanárok már régen leléptek, mert vége volt a tanóráknak. A kórházban röntgen után megállapították, hogy agyrázkódása van és bent tartották két napig. Mulasztottak a tanárok, mert egy senkit sem értesítettek. Egy agyrázkódás sokkal súlyosabb, mint egy kéztörés. Előbbibe bele lehet halni, utóbbiba nem.

Középső lányunkkal egyszer óvodában, egyszer iskolában fordult elő, hogy belázasodott, Egész nap rosszul volt. Délután pedig Az óvónő, majd az iskolában a tanárnő flegmán közölte, hogy nyűgös és hisztis volt a lányom, én ránéztem és megállapítottam, hogy nincs jól, a homlokát megfogva pedig diagnosztizáltam a lázat. Egy telefonba került volna mindkét esetben, hogy ne kelljen végigszenvednie az egész napot a gyereknek, mert érte mentem volna és elhoztam volna.

A tegnapi napon legkisebb lányunkat érte az iskolába menet egy baleset. Elcsúszott a járdán és beverte a fejét. Az orrát és a homlokát horzsolta le. Valószínű nagyon sírhatott mert délutánra már mindkét szeme körül alatt pirosas, lilás foltok voltak. A gyerek egész nap borogatta az arcát, de ezt is magától, mert senki nem foglakozott különösebben vele. Az osztályfőnökén kívül más nem nagyon látta. Ismét nem lettünk értesítve, pedig három telefonszám is meg van adva és húsz percen belül ott tudunk lenni. A gyerek telefonálni sem mert a saját telefonjáról, mert félt, hogy az ügyeletes tanár elveszi tőle a telefont és büntetést kap.

Fel vagyunk háborodva. Csak egy telefonhívásba került volna, minden esetben és nem az óvodában, vagy iskolában kell sérülten betegen átvegetálni a napot a gyereknek.

Ismerőseim történetei

Egyik ismerősömnek a felesége ment a gyerekért az óvodába. A gyerek sírva közli vele, hogy nagyon fáj a keze, az óvónő pedig elmondja, hogy a reggeli tornakor elesett és nagyon fájlalja a kezét, de borogatták egész nap. Irány a kórház, és egy röntgen után be is igazolódik, hogy el van törve a keze. Másnap már teljesen más volt az óvónők története. Mentették a menthetőt. Itt is egy telefonba került volna és megy  szülő a gyerekért.

Egy apa mesélte nekem, hogy a hetedikes gyerekének, mellkasi fájdalma volt, amely tanórán jelentkezett, annyira szúrt neki, hogy kiegyenesedni sem tudott. Erre a tanár hazaküldte egyedül a gyereket, nem törődve azzal, hogy esetleg a városban lesz rosszul, vagy esetleg otthon várja-e valaki. Itt is egy telefonba került volna a dolog.

A minimum az lenne, hogy egy védőnőt, vagy iskolaorvost, súlyosabb esetben mentőket értesítenek és nem fél nap után, hanem azonnal. Le merem fogadni, hogy nem egyedi esetek ezek. Csak az a kérdés, hogy miért viselkedik így a legtöbb tanár. Ehhez nem diploma kell, hanem józan paraszti ész kellene. Egy kis emberség kellene. Ne legyen probléma felemelni azt a telefont.

Balesetek előfordulnak, ezért nem is lehet senkit sem hibáztatni. Viszont felelőtlen ez a viselkedés a tanárok részéről. Ha egy picit is szigorúan akarom venni, akkor ez kiskorú veszélyeztetése. Erősen elgondolkoztunk azon, hogy a tegnapi események után magántanulók lesznek a gyerekek. Itthon is történhet baleset, de itthon legalább van aki intézkedik, van aki megvigasztalja a gyereket, és normális gondoskodó család veszi körül. Akinek nem inge ne vegye magára, de némelyik tanár az élethez nagyon ostoba.