Autista. Azt mondjátok, hogy az vagyok. Mindenki ezt mondja rólam. Anyukám, apukám, az óvó néni és azok is, akiket nem ismerek.

Én nem tudom mit jelent az, hogy autista. Én csak egy gyerek vagyok. Azt mondjátok más vagyok. Másképp gondolkozom. Másképp csinálok dolgokat. De nem értem, hogy mit csinálok és gondolok másképp. Nem tudom, hogy hogyan kellene úgy csinálnom, gondolnom, hogy az jó legyen és elfogadjátok. Nekem így normális. Úgy játszom, úgy csinálom a dolgaim, ahogy nekem jó. Kigondolom mit teszek és azt teszem meg. De az embereknek ez nem tetszik, mert ők másképp gondolják és másképp csinálják a dolgokat.

Miért akarja mindenki, hogy ugyan olyan legyek, mint ők?

Akkor nem fognak szeretni az emberek, ha másképp gondolkozom és cselekszem? Engen nem zavar, hogy ti mások vagytok, mint én.

Azt mondjátok, hogy nem beszélek.

Azt mondjátok, hogy beszéljek. De hát én beszélek, mióta csak megszülettem! Tudom, hogy mit akarok és ki is mondom. Amit ti mondotok, vagy akartok, azt is értem. Csak ti nem értitek, hogy mit mondok és mit akarok. Szerintetek mégis velem van a baj. Én beszélek, csak ti nem halljátok. Talán nem a fületekkel kellene hallgatni, hogy mit mondok, akkor meghallanátok és megértenétek. Én sem a fülemmel hallgatózom és mégis megértelek titeket.

Befogom a szátokat ha beszéltek.

Azt hiszitek, hogy azt akarom, maradjatok csendben. Nem értitek meg, hogy mit akarok. Nem ezt akarom. Azt akarom, hogy ne a szátokkal beszéljetek. De ti nem tudjátok, azt hogyan kell. Vagy elfelejtettétek, vagy nem is tudtátok. Én hallak benneteket, hang nélkül is. Válaszolok is, csak nem hallotok, nem érzitek. Talán rossz az antennátok?

Azt mondjátok fejleszteni kell engem.

Mintha meg akarnátok javítani, pedig én nem romlottam el. Engem küldötök fejlesztésre, amikor többet hallok, többet látok, többet érzek, többet gondolok, mint ti. Azt hiszem ez a bajotok velem, s ez a fejlesztés inkább butítás, mint okítás. Azt akarjátok, hogy úgy halljak, úgy lássak úgy érezzek, úgy gondoljak, mint ti. Meg akartok javítani, hogy átlagos legyek, mint ti. Azt hiszitek nem vagyok jól. Pedig én jól vagyok. És ti jól vagytok?

Mi lesz majd, ha olyan leszek, mint amilyennek akartok?

Mi lesz majd, ha olyan leszek, mint amilyenek Ti vagyok? Mi lesz majd, ha már csak szavakkal tudom elmondani, hogy mit érzek. És mit fogok tenni, ha nem létezik szó arra, amit mondani szeretnék?

Mi lesz azokkal a gondolataimmal, amit nem lehet szavakkal kimondani, csak érezni lehet? A semmibe vesznek ugyan úgy, mint most, mert nem lesz senki, aki fogja és megértse. Néha jó lenne, ha nem léteznének szavak. Akkor nem akarnátok a magatok képére formálni engem. Akkor elfogadna mindenki olyannak, amilyen vagyok. Szavak nélkül is érző embernek.