Kilépek a fényre

Kilépek a fényre, az életem kezdem.
Minden éjjel, valami meghal bennem.

Zavar a sötét, és fáj a magány.
Kezem kinyújtom, de üres az ágy.

Kiáltanék érted, de nem merek.
Hangom a torkomban megreked.

Érzem a csendet a szobámban.
Oly fénykép szerű, mozdulatlan.

A tárgyak, mind-mind emlékek.
Ezernyi sebet most feltépnek.

Az éj sötétjét napsugár vágja át.
Bennem egy gondolat tettért kiált.

Lépj ki a fényre! Indulj már!
Csodákkal teli, új nap vár.

Kilépek a fényre, új életem kezdem.
Ma éjjel nem hal meg újra a lelkem.

(2019.12.31.)