Nekem már 2010-óta nincs Tele-Vízióm, viszont most volt „szerencsém” egy készülék közelébe kerülni, amiben egy főzőverseny ment épp. Én nagyon kritikusan tudom nézni az egyes műsorokat, filmeket, videókat. Egyből leesett a turpisság ezzel a műsorral kapcsolatban is. Csak azt nem értem, hogy annak vajon miért nem esik le, aki naponta lát ilyen és ehhez hasonló műsorokat.

Szóval valami főzőverseny ment a tévében, ami nem is igazi verseny volt, csak színjáték. A készülék direkt le volt halkítva. Figyeltem a történéseket, azon belül is a részleteket. Hang nélkül is érződött, hogy idegbeteg módon dolgoztak, főztek a „versenyzők”. A végeredmény mégis tökéletes lett. Ilyen nincs – gondoltam.

A legszembetűnőbb mégis a vége volt a műsornak. A műsorvezető beszélt valamit, de még mindig hang nélkül figyeltem. Néha mondhatott valami jót is, mert a versenyzők (színészek) tapsoltak. Ez többször is előfordult, de minden alkalommal egyszerre mozdult a kezük a tapsra. Általában nem ez a jellemző, ha valamit egy közönség megtapsol. Valaki mindig elsőnek kezdi el és a többiek becsatlakoznak, majd a végén pedig egyre kevesebben tapsolnak, míg végül csak egy ember marad, aki mindenkit túltapsol.

Itt nem ez történt. Tűpontosan egyszerre kezdték a tapsot és fejezték be. Nem bonyolult a képlet. Ez egy megjátszott műsor, mint minden más hasonló a Tele-Vízióban. Színészekkel, forgatókönyvvel, előre felvéve és vágva.

Az emberek pedig szurkolnak XY-nak, hogy ő nyerjen, holott ez egy színdarab és akik a tévében szerepelnek, azok csak színészek és statiszták. Aztán másnap képesek az emberek megbeszélni egymás közt, hogy mi történt tegnap a tévében és hogy kinek mit kellett volna tennie, hogy jobb legyen, vagy ő nyerjen.

Hogyan nem képesek látni az emberek azt, hogy ez csak egy megjátszott dolog?

Elhiszik és magukénak érzik azt, ami a dobozban történik, sőt ragaszkodnak hozzá és mint egy drogos minden nap kell a betevő adag. Ezek nagyon elszomorító dolgok, főleg hogy saját magunkat a legértelmesebb élőlénynek valljuk a Földön. Közben a többséget irányítja egy képláda, mert KÉP-telen arra a felismerésre jutni, hogy befolyásolva van. Pedig jól tennék az emberek, ha elfogadnák, hogy a televízióban látottak legalább 90%-a nem igaz. Kezdve a hírműsorokkal, melyek a valóság legcsekélyebb árnyalatát mutatják csupán, egészen az ilyen főzős, meg versenyzős műsorig, amihez nem kell sokat agyalni, hogy rájöjjön valaki egy forgatókönyv szerint halad minden.

Tudatra kellene végre ébredni és kilépni a televízió valóságnak álcázott illúziójából.