Talán még sohasem foglakozott az emberiség annyit a várható életkorával, mint az elmúlt kettő évben. Teszik ezt azért, mert mindenkit megijesztettek, hogy előbb halhat meg annál, mint hogy meg kellene halnia. Azt persze senki nem tudja, hogy mikor és hogyan fog meghalni, de senki nem most és senki nem így (vírus fertőzésben) akar meghalni. Számtalanszor hallottam ezt a kifejezést, mikor a jelenlegi járvány szóba került. Mindenki ugyan azt szajkózta, nem most én nem ebben akar meghalni. Olyanok ezek a kifejezések, mint egy mantra, amit betanultak, vagy betanítottak az embereknek. Valószínűleg azért nem égett belém ez, mert nem nézek televíziót és hasonló médiákat.

Számtalan vitát láttam és sok olyan vitának részese is voltam, amiben ugyan azokat a mantrákat hallottam újra és újra.

A tudomány jó, és az orvostudománynak köszönhető, hogy ma már az emberek hosszabb ideig élnek. Az orvostudomány nélkül meghalnánk harminc évesen, mint a sötét középkorban. Aki pedig elveti a tudományt, az az emberiséget akarja visszataszítani a középkori szintre.

Fura mód bárkivel beszéltem, mind ugyan azokat a szavakat, mondatokat, kifejezéseket, használta, mintha egy bemagolt szöveget mondanának fel. Ijesztő, amikor sok emberrel beszélsz és nagy részüktől ugyan azokat hallod vissza rendre, mintha nekik nem lenne egyetlen egy saját gondolatuk sem.

Géczy Gábornak volt az élettel kapcsolatban egy felvetése, mely nagyon elgondolkodtató.

Az emberek életkora valóban hosszabb lett. De vajon ebbe az életkorba, mennyi élet szorult? Ha valaki 80 évet megél, akkor ebből a 80 évből mennyi a valódi élet?

Talán először azt kellene definiálni, hogy mit is jelent az élet. Mit jelent az, hogy valaki él? Ha valakinek van vérkeringése és lélegzik, az még nem élet. Ahogy az sem, ha van munkahelyed és naponta bemész gürizni.

Az élet valahol ott kezdődik, amikor nem a társadalmi elvárásnak akarsz megfelelni és nem is úgy cselekszel, ahogy azt beléd programozták a szüleid, az iskola, a barátok, vagy a munkahely. Az igazi élet az, amikor tiszta szívedből cselekszel olyat, ami számodra és a környezetednek is jó és nem azért hozol meg egy döntést, mert ez az elvárás, a szokás, vagy egy társadalmi program része.

Amikor alkotsz, teremtesz, az életet szolgálod, akkor élsz igazán. A Teremtő a saját képmására teremtett. Így csak akkor lehetsz ugyan olyan mint ő, ha te is teremtesz, ha alkotsz és teszed ezt úgy, hogy nem ártasz és pusztítasz.

Ha virágot, fát, növényeket ültetsz, vagy gondozol, ha családot alapítasz, gyermeket nemzel és hozol a világra, ha jól bánsz az állataiddal, akkor teremtesz élsz igazán. Akkor élsz igazán, ha szabadon eldöntheted, hogy mit szeretnél kezdeni azzal a rövid, kis idővel, amit itt el kell töltened a Földön. Ha mindez szívből fakad és nem külső, hanem belső program vezérel és visz előre, akkor élsz. Ha képes vagy játszani akkor élsz igazán, mert játék közben vagy csak jelen időben és csak jelen időben lehet valóban élni. Minden más esetben csak vegetálsz.

Ha kívülről parancsolgat valaki, a főnököd, egy rendőr, vagy adóellenőr, akkor az nem élet, hanem szolgaság. Ha már nem szereted a munkád, csak elviseled, mert kell a pénz, az már nem fog előbbre vinni, csak vegetálni fogsz.

Tedd fel a kérdést magadnak, hogy mennyit játszol az embertársaiddal, a gyermekeiddel? Mennyit is vagy a jelenben egy nap? Mennyit is élsz egy nap, egy héten, vagy egy évben? Szabad vagy egyáltalán?

Ne ringasd magad hiú ábrándokba! Az a szabadság, amit azért kapsz, mert egész évben gürizel a melóhelyen, az nem igazi szabadság. A legtöbben szabadság alatt is dolgoznak. Akiknek egy kicsit jobban megy a sora beállnak és követik a társadalmi programot, nyaralni mennek. Azonban ha azt hiszed, hogy kettő hét külföldi utazás szabadság, akkor tévedsz. Ez is csak egy külső program, amit azért teszel, mert mindenki ezt csinálja. Ez a szokás, hogy nyaranta kiveszünk egy-két hetet és az egész évben megspórolt pénzünket elverjük távol az otthonunktól, abban a hitben, hogy szabadok vagyunk és éltünk. Majd ha letelik a virtuális szabadságod, akkor újra gürizhetsz és csinálhatod a végeláthatatlan sokszor értelmetlen munkát, hogy jövőre is el tudj menni nyaralni kettő hétre külföldre.

Komolyan ez a szabadság és az élet?

Egy afrikai bennszülött törzs tagja sokkal szabadabb, mert szinte nincsenek függései. Legalább is a rendszertől nem függ úgy, mint mi. Ő valóban azt teszi, amire született és ha rövid is az élete, mégis mindennap él és megtapasztalja az életet. Minden nap van ideje játszani, énekelni és együtt lenni a családjával. Mi meg csak azt hisszük, hogy élünk. Nehéz ezt megértetni, ezt érezni kell.

Egy egyszerű példa:

Mit teszel ha kint vagy a szabadban és elered az eső? Mint mindenki automatikusan te is eltakarod a fejed, ruhád, esernyőt esőkabátot veszel elő, zacskót húzol a fejedre. Volt már úgy, hogy csak élvezted az esőt? Hagytad már magad elázni, hogy érezd ahogy az esőcseppek koppannak a fejeden, a karodon, a bőrödön? Vagy csak mérgelődtél mindig, hogy meg fogsz ázni?

Miért mérgelődsz? Hidd el, ez egy betanult reflex amit a szüleidtől, majd később mindenkitől láttál! Mindenki így reagál, hát te is. És belegondoltál abba, hogy egy vaddisznó, vagy egy őz mit csinál? Őt zavarja ha esik az eső?

Nem hiszem, mivel az eső ugyan olyan természetes dolog, mint a napsütés. Az embereknek mégis mumus és félnek tőle, ezért érezni sem akarják. Az eső is az élet része, ahogy a napsütés, vagy a szél is. Élvezni kell, érezni kell, mert ha érzed az esőcseppeket, akkor élsz. Ne csak a napsütést érezd! Persze azt sem érezzük mert oda sem figyelünk ezekre, csak rohanunk. Pedig hidegebb időben mikor kicsit kisüt a nap olyan jól esik hogy melengeti az ember bőrét.

Ez az élet. Tapasztalni, tanulni, játszani jöttünk ide a világra, nem azért hogy egész életünkben értelmetlenül és végeláthatatlanul hajtsuk a mókuskereket. Dolgozni kell, mert valahogy életben kell maradni. De az élet nem pénz, pozíció, vagy hatalom kérdése. Az élet játék, tanulás, tapasztalás. Ezt érezni kell és el kell dönteni. A társadalom jelenleg csak megfoszt mindattól, ami szabaddá tenne minket és megfoszt minden olyan dologtól, amitől egy picit is úgy éreznénk, hogy valóban élünk. Elhiteti velünk a rendszer, hogy hosszabb ideig élhetünk ha betartjuk a szabályait. Viszont csak azt gondold végig, hogy miért is akarsz tovább élni? Azért szeretnél tovább élni, hogy minél tovább részt vegyél vegetálva és rettegve abban a mókuskerékben, amiben most vagy, vagy felszabadítod magad és végre valóban elkezdesz élni?

Kezdjetek hát el játszani, tanulni, tapasztalni, a jelenben élni, mert most kell eldönteni, hogy vegetálni akartok, vagy élni!