A tétlenség még nem adott szabadságot. Nincs aki megmentsen, vagy kiálljon érted, csak te magad vagy. Segíts magadon és Isten is megsegít. Kettő éve hallgatjuk a mantrákat a „NAGY” vezetőktől, hogy „most majd elválik az ocsú a búzától”, „Nem sokára eljön valaki, aki megment minket”, „A szeretet mindent legyőz és szabadok leszünk”. Ezek a „NAGY” vezetők rendszeresen, szinte minden nap élő videóval, bejegyzéssel jelentkeznek és altatják azokat az embereket, akik viszont változást akarnak.

A gonosszal való küzdelemben nem elég a tétlenség és az a hit, hogy majd jobb lesz, ha nagy bennünk a szeretet és az igazság. Ebben az országban valami különös ok miatt képtelenek az emberek felállni saját magukért.

Képtelenek voltak felállni a magyar emberek, amikor a 90-es években a privatizációval szétlopták az országot, amikor 2008-ban a bankok rengeteg embernek tették tönkre az életét, amikor 2012-ben egyszerűen eltüntették az országunkat és annak alkotmányát. Akik bűnösök, hazaárulók, azok vígan élik az életüket büntetés nélkül. Aki pedig az áldozata lett ezeknek a bűnözőknek mást nem tehetett, mint elmenekült, vagy öngyilkos lett. Aki fizetni akarta a hiteleit annak külföldre kellett menekülnie „kalandvágyból”. És akinek erre nem volt lehetősége az vagy elvesztett mindent, vagy beledöglött a hitelekbe. Akik harcoltak és kiálltak az áldozatok mellett azok kevesen voltak. A politikusok a hazudott rendszerváltás óta csak ígérgették az elszámoltatást, de tettek nem mutatkoztak egyik kormány részéről sem. Semmit se tettek az emberekért, csak látszatmegoldások és a sajtóban jól mutató kozmetikázások voltak. Ha csak a deviza hitelesek problémáit vesszük, akkor azt egy tollvonással el lehetett volna rendezni, mégsem történt meg, az oka nyilvánvaló.

És mit tesznek az emberek, látva azt, hogy értük nem mozdítja a füle botját sem a kormány? Tűrnek és belemennek minden játéka. Persze vannak, akik nem mennek bele a játékba, de azok is csak tűrnek, mert akik tennének valamit, azok olyan kevesen vannak, hogy a nevetség határát sem súrolja. És a játék folytatódik. A szabályokat odafönt menet közben átírják, de nekünk ebbe sincs beleszólásunk.

Ahhoz, hogy itt rend legyen egy özönvíz kellene

A történelem viszont eddig nem azt mutatta, hogy itt bármikor is lett volna rend. Az embereknek eddig csak látszólagosan javult a sorsa. A látszólagos jólétért viszont nagy árat fizetünk, mégpedig a szabadságunk. Egyre kevesebb a jogunk dönteni az életünk felett. Minden egyes történelmi esemény megtervezett. A háborúk, a forradalmak csak arra voltak jók, hogy a hatalmasok pozícióját megerősítsék és átrendeződjön a társadalom.

Ezeket az eseményeket egy tökéletesen megtervezett forgatókönyv alapján hajtották mindig végre. Van egy rossz esemény, mondjuk egy háború, ami felfut, lecseng. Valaki látszólagosan nyer, valaki veszít. Aztán jönnek a büntetések a veszteseknek és kikiáltják, hogy az emberiség szabad. Ezt a csiki-csuki játékot játssza a rendszer már nagyon rég óta. Akik elhozzák a szabadságot, azok ugyan azok, akik háborúba taszítottak minket. Ennek a járványháborúnak is vége lesz. Majd újra azt hihetjük, hogy szabadok vagyunk, mert elhitetik, hogy azok leszünk. Jön majd egy látszólagos megmentő. Azonban ha figyeltétek mit mondtak 2020-ban, akkor tudjátok, hogy semmi nem lesz ugyan olyan. Azt mondják, hogy már semmi nem lesz a régi.

Beköszönt majd az ÚJ NORMÁLIS.

Ezt találták ki nekünk a megmentőink. Csak épp azt nem híresztelik, hogy az egy agyonkorlátozott és szellemileg mérgezett világ lesz majd. Hogyan fogják azt elérni a célt? Egyszerű. Fel kell nevelni egy generációt, akik ebbe az ÚJ NORMÁLIS rendszerbe születtek bele. És ez a generáció már nem kérdőjelezi meg a rendszer bántalmazó mivoltát.

Miért az időseket kezdték el eltenni láb alól?
Mert ne legyen, aki emlékszik a régi normálisra.

Miért nem látogathatta az unoka a nagyszülőt?
Hogy a nagyszülő ne tudjon mesélni mi volt régen.

Miért kellett elszeparálni az embereket és elhinni nekik, hogy egymásra veszélyesek?
Azért hogy kevesebbet beszélgessenek, még a végén kiokoskodnak valamit, ami nem jó a rendszernek.

Tényleg eljön tettek nélkül a szabadság?

Én egyre jobban azt látom, hogy ugyan az most a cél, mint a két világháborúban. Sok embernek meg kell halnia, hogy egy új világrend lehessen. A járvány túl enyhére sikeredett, nem volt elég. Rásegítettek ezzel az oltással, de ez sem elég, Most kirobbanóban van egy tényleges globális háború. Az az érzésem, hogy itt még nagyon sok ember áldozat lesz. És ha nézzük a tendenciát, akkor ez a válság 6 évig fog tartani. Véletlenül a világbank pont ennyivel számolt.

Még csak a bemelegítésen vagyunk túl. A durva rész ezután jön. Van megoldás?

Nemet kellene mondani mindenkinek a rendszer marhaságaira. Külföldön próbálkoznak és apró sikereket el is érnek. Persze a média nem azt hozza le, hogy az enyhítések a tüntetések miatt vannak, de az már kit érdekel. Eredmény van.

És itthon mi magyarok mit teszünk? Semmit. Az eredmény? Semmi.

Ahhoz, hogy ne kövessünk el hibákat, semmit sem szabad tennünk. Ez viszont önmagában is a legnagyobb hiba lenne. (Szentgyörgyi Albert)

Sajnos én is azt érzem régóta, hogy a szép szavak és pusztán a szeretet nem elég a gonoszok ellen. Túlerőben vannak. És lehet eljön majd az idő, amikor meg kell védeni fizikailag is a létünket. Ha az életedre törnek választhatod a mártírhalált, de ez senkit nem fog érdekelni. Vagy választhatod azt, hogy megvéded magad. Ettől még nem leszel ugyan olyan, mint ők.

„Aki fegyverrel támad, az fegyver által vész el.”

A gonoszok ellen küzdeni kell. Ide már nem elég néhány szép szó. Ők sem ezt teszik. Bizonyos érdekcsoportok meg akarják ritkítani az emberiséget újfent, hogy aztán még szörnyűbb, gonoszabb és embertelenebb törvényeket hozhassanak, aminek a vége a totális ellenőrzés és irányítás lenne, az emberiség önrendelkezésének pusztulása.

A nehéz része a dolognak, hogy felismerjük ki a gonosz és ki a jó, mert a gonoszok is jónak állítják magukat, a jókat pedig befeketítik. Formálják a véleményünk és a köz véleményét. A tömeg pedig könnyen magával sodorhat, akár tévútra is vihet bennünket. Legyünk kritikusak és járjunk utána mindennek, mielőtt beleesünk a nekünk ásott csapdába. Ha pedig szembe kell szállni a hatalommal, akkor álljunk készen, a gyerekeinkért, az unokáinkért, az emberiségért.