Gyerekkoromban sokszor kérdezték meg: „Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?” Én pedig mindig mondtam rá valamit, ami épp aktuális volt. Már gyerekként határozott elképzelésem volt arról, hogy mit is szeretnék csinálni. Persze gyerekként nem mindenki tudja, vagy érzi, hogy mivel szeretne foglalkozni. Van úgy, hogy ez egyeseknél felnőtt korban sem változik.

A FrisssFM rádió felkerekedett közvéleményt kutatni. Egyetemistákat (!!!) kérdezett meg arról, hogy hova és milyen szakra jelentkeznének, ha most kellene jelentkezniük. Néhányan határozottan válaszoltak, de volt akinek még az a bizonyos lila gőze sem volt meg a témával kapcsolatban. Az egyik szőke hangú lány válasza megfogott:

„Hát nem is tudom. Az a helyzet, hogy 21 éves vagyok, de még mindig nem tudom, hogy mi leszek, ha nagy leszek.”

Lefagytam mint a Windows 95 upgrade. Nem is tudom drágaságom, talán szobanövénynek jó leszel, ennyi ésszel. De ha jól nézel ki, akkor még titkárnőnek is felvesznek. Bizonyos dolgokhoz nem kell ész. No, és hány ilyen (erősen idézőjeles) „felnőtt” ember szaladgálhat még az utcán?! És nekik is van szavazati joguk. Mások életéről is dönthetnek, úgy hogy még a sajátjukkal sem tudnak mit kezdeni.

Mindez kinek a hibája?

Annyi biztos, hogy nem az iskola felelős abban, hogy egy „felnőtt” ember nem tudja eldönteni, mit is akar az életben. A nevelés és oktatás elsősorban a szülő feladata lenne. Azonban bizonyos szülők azt hiszik, hogy elég az az okítás, amit az iskola ad. Tévednek, és ennek a tévedésnek a gyerekük issza meg a levét, mert amikor kikerül a nagybetűs életbe, akkor egy szerencsétlen tapasztalatlan befolyásolható ember lesz, aki nem találja a helyét.

A szülőé a legnagyobb felelősség

Szülőként az elsődleges feladatunk a gyerekünk tanítása. Át kell adni neki lehetőségünkhöz mérten a tudásunkat és a tapasztalatainkat. Ezt nem csak szóban, de tettekkel is meg kell tenni. Meg kell mutatni lehetőleg mindent a gyerekünknek, és észre kell venni, hogy mi is érdekli jobban, s talán abba az irányba terelni. Ehhez természetesen foglalkozni és beszélgetni kell. Magyarázni és válaszolni kell a gyerek kérdéseire. Aki erre nem képes, az nem tudom minek is szült gyereket. Sajnos hülye embernek nem lesz okos gyereke.

Túl későn önállósodnak

Régen 21 évesen már aktívan alkottak az emberek. A férfiak dolgoztak, a nők gyereket szültek háztartást vezettek. Most meg 21 évesen nem tudja mit akar kezdeni az életével. Talán majd bele kezd a sokadik főiskolába, amit szintén a szülei fizetnek és azon kapják magukat, hogy 30 évesen még mindig tanul a gyerekük és otthon lakik. Nem a gyerek tehet róla, hanem a szülei, mert sajnos azok is idióták.

Rengeteg időre van szükség a tudás átadásához. A társadalom úgy alakult ki az utóbbi száz évben, hogy szétszakítsa a családokat is. A szülők nem tudnak gyökereket adni a gyerekeiknek, mert nincs idejük rá. Vagy a multi cégben végzett folyamatos műszak miatt, vagy a karrier építés miatt. Mindenki hajtja a pénzt, közben meg a legfontosabbra nem jut idő, a gyerekeinkre. A legnagyobb hibát akkor követi el valaki, ha így gondolkozik:

„Sokat kell dolgozom, hogy sok pénzünk legyen, azért, hogy a gyerekeimnek mindene meglegyen.”

Ez így szép és pontosan elég ahhoz, hogy a lelkiismeretünket megnyugtassuk, mi bizony mindent megtettünk a gyerekünkért. Csak egy dolgot nem kaptak meg tőlünk, magunkat, a Szülőt. Az ilyen gyerekből lesznek az elkényeztetettek, akik soha semmivel nem elégedettek. Akik nem is tudják, hogy felnőttként mit akarnak majd, mert olyan álomvilágban élnek, hogy „apuci, meg anyuci eltart”. A gyerek szülei pedig túl későn eszmélnek rá, ha egyáltalán ráeszmélnek, hogy elrontottak valamit.

A legtöbbnek büdös a kétkezi munka. A nagylányunk már önként 16 éves kora óta vállal diákmunkát. Ha teheti hétvégén is dolgozik, bulizás helyett. Mellette persze szorgalmasan, céltudatosan tanul. Ő tudja, hogy mi akar lenni.

Ha valaki nem tudja, hogy milyen életet akar magának, akkor kérdezzen meg másokat erről. Egyre jó, hogy szaporodnak ezek a lények. Állambácsi örül nekik. Mert aki elég ostoba ahhoz, hogy nem tudja mit kezdjen magával, annak majd mások megmondják. Persze úgy teszik, hogy az egyén elhiggye, hogy ez az ő érdeke és neki ez jó. A jelenlegi és jövőbeli kormányzásnak csak jól irányítható tapsoló, bólogató, adófizető szavazógépek kellenek. Aki értelmes az már vagy nincs az országban, vagy kilépett a társadalomból és önfenntartó lett.