Erősen kétlem, hogy az ember lenne a teremtés koronája. Kizártnak tartom, hogy Isten tervének a végső célja egy olyan lény megteremtése lett volna, mely önmagát pusztítja ki. Ez így elég merész kijelentés és biztosan pár emberben már most felment a pumpa, de szeretném ezt a kérdést most egy kicsit vallási oldalról megközelíteni és boncolgatni.

Minden vallás alapja, hogy Isten teremtette a világot. Élettelen és élő dolgokat. Az élők közt növényeket és állatokat. Mivel Isten magányos volt, ezért magához hasonló lényeket teremtett, akiknek szabad kezet adott. Mi pedig élve a lehetőséggel, mindent szabályt felborítva, szembe megyünk a természettel. Józan ésszel belátható, hogy az ember nélkül a Földön az élet és rajta minden élőlény egyensúlyban lenne. Ha nem lenne elég, ráadásként mi emberek az élet elé helyezzük a profitot.

 

Ha Isten valóban a saját képmására teremtett volna minket, akkor nem pusztítanánk, hanem teremtenénk.

Isten a szeretet. Mi emberek viszont egy cseppet sem hasonlítunk rá. Ha feltételezzük, hogy Istenre hasonlítunk, akkor Isten is egy arrogáns, narcisztikus, megalomán személyiség, aki csak a saját érdekeit nézi, azt, hogy neki jó legyen. Minden másra tesz magasról, mindent és mindenkit eltapos, aki az útjába áll.

Elgondolkodtató, hogy egy ilyen megalomán személyiség, aki egy világegyetemet teremt az vajon saját magára hasonlító lényeket teremtene-e? Jogosan gondolhatta volna Isten, hogy ha tudatra ébredünk, akkor akár konkurenciát is jelenthetünk számára.

Sajnos néhány tudós a Biblia szavait komolyan véve teremtésbe kezdett. Azzal igazolták magukat, ha Isten képmása vagyunk, akkor jogunk van a teremtéshez. Persze a legtöbb tudós ezt ellenzi, és kijelenti, hogy nem játszhatunk Istent és nem teremthetünk új fajokat, lényeket és a fizika határait sem szabadna átlépni.

Az üzleti életben viszont nem mindenki gondolja, hogy ez probléma lenne. Rengeteg új fajt hoztunk már létre keresztezéssel, vagy génmanipulációval. Bármennyire is azt hisszük, hogy ez nem probléma, sajnos nagyon is az. Az ember minden lépésének nyomát, minden teremtését pusztítás árán éri el. Képtelenek  agyunk úgy alkotni, hogy közben ne pusztítsunk. 

 

A profitért pedig képesek vagyunk nagyon is sokat rombolni.

Most itt ez a járvány és a vele járó hisztéria. Nincs új a nap alatt. Minden évben ugyan ezt a forgatókönyvet eljátsszák. Minden évben feldobnak egy-egy járványt, pánikot keltenek. Mindezt teszik azért, hogy az emberek költsék a pénzüket. Képesek voltak egy vírust csinálni és elterjeszteni, majd egy eszeveszett pánikot kelteni a világban, mindezt a pénzért. És bejött a terv megint, mint mindig. Az emberek pánikolnak és költekeznek ész nélkül. A kereskedők meg elélveznek a gyönyörtől, melyet a nagy forgalom okoz.

A képeken üres polcok a boltokban a korona vírus járvány miatt kialakult pánik miatt

 

Az állam szintjén is jól jár mindenki, mert pénzeket különítenek (lophatnak) el a vírusveszélyre hivatkozva. Aztán az nagyobb költekezés miatt nagyobb lesz az adóbevétel is. Nem utolsó sorban nő a GDP, ami miatt majd a kormány veheti a mellét, hogy milyen jó is volt a 2020-as év. Pedig a kormány semmit nem csinált. A pánik miatt, nőtt a fogyasztás, amitől a GDP.

Az átlag ember memóriája nagyon gyorsan törlődik. Év végére már nem is fogunk erre a vírusa emlékezni, mert akkor a karácsonyi lázzal őrjítenek meg minket. Olyan mintha szoftvert cserélnének az emberekben. Aztán jöhet egy új év és egy másik vírus egy másik frappáns névvel. Újra pánik és újra költekezés. Minden évben valami más, de mindig ugyan az a forgatókönyv. Aki esetleg nem emlékezne de szeretne, az elolvashatja a „Rettegjetek, mert jön a járvány” című korábbi írásom.

 

A rettegés és a pánik hatalmas üzlet.

Megy ez addig, míg valamelyik tudós nem hibázik és sikerül egy olyan vírust csinálnia, ami majd az egész bolygót kiirtja. Mindezt megrendelésre, a pénz miatt. A pénz miatt, ami egy olyan dolog, aminek az élethez semmi köze nincs.

 

A pénz miatt a teremtés koronája kiirtja előbb vagy utóbb az egész Földet.

Ezzel be is igazolódik végre, hogy mégis csak Isten képmása vagyunk, hiszen ő is kipusztította a világot, mert nem tetszett neki. Nekünk sem tetszik a világ, ezért gyilkolunk, pusztítunk. Ezért cserélünk le minden élő, valódi dolgot műanyagra. 

Hol van Isten?

Úgy vélem Isten már azért nem avatkozik bele a dolgainkba, mert a nagy teremtés lázban sikerült olyat teremteni, ami őt magát is kipusztította. Mi emberek, a teremtés koronái is jó úton haladunk afelé, hogy megsemmisítsük magunkat és a bolygót valamelyik teremtményünk által. A mi teremtőnk nyomdokaiba lépve jó úton haladunk a saját kipusztításunk felé. Ironikus talán az elképzelést, hogy Istent a teremtőnket mi magunk öltük meg. Minket pedig lehet, hogy egy általunk teremtett lény fog megölni.

 

Kell-e ettől a folyamattól félni?

Felesleges. Ha meg kell halni, akkor meg kell halni. Aki megszületett, az meg is fog halni. A halál mikéntje részletkérdés. Egyik halál sem szép.

 

Miért pánikolnak hát az emberek, olyan miatt ami fölött nincs hatalmuk? 

Pánikolnak, mert ezt a programot rakták beléjük. És ez a program jól végzi a funkcióját. Minden a forgatókönyv szerint történik. Elgondolkodtató, hogy vajon az agyatlan, önálló gondolkodásra képtelen zombik szintén Isten képmásai, vagy csak béta verziók? Istennek sok arca van, de nem hiszem, hogy őket Isten ilyennek akarta volna valaha is. Én úgy gondolom, ezeket az irányítható zombikat mi emberek termeltük ki kifejezettem a fogyasztásra. Nehéz eldönteni, hogy mi az igazság. Azonban annyi bizonyos, hogy nagyon kevés ember használja a szürkeállományát. Nem is értem nekik minek agy? Beérhetnék egy egyszerűbb kisebb példánnyal is, melybe az alapvető utasítások és programok elférnek:

Dolgozz! Adózz! Költsd a pénzed!

 

A teremtés koronája megérett a pusztulásra. A baj csak az, hogy túlságosan arrogánsak vagyunk, hogy feladjuk az életet. Ezért kipusztítunk minden más életét. Ez a viselkedés fogja okozni a mi pusztulásunk is, mert megszűnik minden egyensúly, ami nélkülünk valaha megvolt.

Megszűnik az egyensúly, ami ahhoz szükséges, hogy élet lehessen ezen a bolygón.