Lassan egy éve olyan támadás alá vették az emberiséget, nem kímélve ezzel egyik korosztályt sem, amely vagy örökre nyomot hagy az emberekben, vagy örökre itt marad velünk. A rendszer átalakítja teljesen az életünket, még jobban elszakítva minket a valóságtól és a természettől. Jelenleg már nem „A BETEGSÉG” a legaggasztóbb, hanem az, hogy milyen jövőt adunk a gyermekeinknek, vagy más szavakkal, mitől fosztjuk meg és mivé alakítjuk őket.

Vannak gyermekeim. Semmi mást nem akarok, csak azt, hogy velük, normálisan önfeledten, szabadon, félelem nélkül élhessünk. Úgy ahogy ezt tettük egy évvel ezelőttig. El szeretném őket vinni kirándulni, nyaralni, moziba, beülni egy cukrászdába, kimenni úgy az utcára, játszótérre, hogy nem akarnak az emberek megölni a tekintetükkel! A gyermekeimre szeretnék mosolyogni akkor is, ha buszon, vagy boltban vagyunk és szeretném, hogy ezt lássák, viszonozzák! Szeretném, hogy ne okozzon közbotrányt és ne hívjanak rám rendőrt, ha nyilvánosan adunk puszit egymásnak. Jelenleg törvényesen nem lehet puszit adni! (sic!) Szeretném, ha a gyerekeimnek nem azon kellene aggódni, hogy lecsúszik a maszkjuk és emiatt megdorgálják, megbüntetik őket! Szeretném, hogy ne játszadozzanak és ne csináljanak bolondot belőlük, hogy egyszer iskolában egyszer otthonról tanulnak! Szeretném ha minden diák megtapasztalhatná a szalagavatót, ballagást, szerenádot és minden ezzel kapcsolatos jó dolgot!

Azokat a gyerekeket, akik online oktatásban részesülnek, megviseli ez a helyzet. Nem mindenki tudja megoldani, hogy találkozhatnak barátaikkal. Az online élet teljesen kiszívja belőlük az életet és a lelket. Nekik ismerkedni kellene, felfedezni a világot, kapcsolatokat teremteni, megtapasztalni sok mindent. Bulizni, tombolni, rendetlenkedni, ellent mondani, lázadni felkészülni a felnőtt korra. Mi lesz, ha ez így marad örökre? Mi lesz belőlük? Majd egy online applikáció sorsol nekik férjet, feleséget?

Igen, nagyon sok a konteó a világban, nagyon sok a beteg elmélet. Én is rengeteget ismerek. Én még számítógépek és internet nélkül nőttem fel. Van szerencsém megtapasztalni, hogy mi a különbség a múlt és jelen világ között. És látom azt, hogy a technika rossz felhasználása miatt rossz irányba haladunk. Nem tetszik ez a helyzet, mert elveszi az emberektől az emberi mivoltukat. Ez nem előre fejlődés, hanem visszafejlődés.

Tapasztalni, élményeket gyűjteni jöttünk ide erre a világra. Azért hogy szabadok és boldogok legyünk, majd megtanítsuk ezt a boldogságot a gyermekeinknek.

És mi történik most? Óriásvállalatok irányítják a világot. Ők mondják meg mit ehetsz, ihatsz, gondolhatsz, csinálhatsz, mi az, amitől majd boldog leszel, mi az amire szükséged van ahhoz, hogy valaki legyél, hogy sikeres legyél. Ha ki akarsz lépni ebből a rendszerből, akkor őrült, lázadó, terrorista, konteós vagy. Ha van gyermeked és így viselkedsz, akkor a rendszer szerint őt is veszélyezteted. Azonban te csak egyszerűen meg akarod őt óvni attól, hogy beszippantsa a fogyasztói társadalom.

Hogy mi a gyermekvédelem? Az állam részéről többszörösen megtapasztaltam, hogy nekik mit is jelent. Az állami gyerekvédelemnek elég annyi, hogy járjon a gyerek oviba, iskolába. Ekkor ők nyugodt szívvel kijelentik, hogy minden rendben van. Igen, mert nekik ennyi az elvárásuk. Legyen programozás alatt a gyermek. És hogy otthon mi történik, az nem fontos. Ha jár oviba, iskolába, akkor minden rendben. Nagyon súlyos üzenete van ennek. Aki ezt megérti abban iszonyatos düh támad, mert ráébred arra, hogy tehetetlen ezzel a rendszerrel szemben. Ahogy az ellen is tehetetlenek vagyunk, ami ezek után jön majd.

Szégyenletesen szűk a köre azoknak akik harcolnak egy normálisabb világért. Szégyenletesen szűk azoknak a köre, akik értik és érzik, hogy mi lenne a normális élet. Szégyenletesen szűk azoknak a köre, akik szerint az ember szabadnak születik, akik szerint nekünk embereknek van annyi jogunk ezen a Földön, mint bármely más élőlénynek. Helyette, mindenki beáll a sorba, melyet úgy hívnak társadalom. Aztán megfelel a társadalmi elvárásoknak. Ezek az elvárások, mindig változnak, de sohasem lett jobb a világ. Csak egy látszólagos szabadságot kaptunk, hogy úgy érezzük bármit megtehetünk. Ezüst tálcán hozták nekünk a megváltó demokráciát és a fejünkbe verték, mi pedig elhittük, hogy ettől vagyunk szabadok. Ahogy azt is fejünkbe verték, hogy aki ez ellen támad az a szabadság ellen támad.

Gondolkodj! Mi az amit eldönthetsz szabadon? Azt hogy melyik boltba menj vásárolni, vagy hogy milyen színű legyen a kocsid? Az életedet érintő legfontosabb döntésekben nem te döntesz. Sőt elfogadod, azt is, hogy a döntés jogát másra ruházod át. És ha valaki ez ellen felszólal, akkor ő a rendszer ellensége. Volt már olyan, hogy törvényeket töröltek el tömegesen és helyette, nem születtek új törvények? Nem. Egyre több a szabály, egyre kevesebb döntésjogot hagynak és egyre több mindenbe beleszólnak és szabályoznak.

És itt jön a képbe a gyermekvédelem. Rossz ember vagyok-e ha azért küzdök, mert meg akarom védeni a gyermekem eddig még megmaradt szabadságát? Nem az államtól kell elvárni és nem az államnak kell megvédeni a gyermeket. Ha jobban belegondolsz, akkor az állam a szülőtől védi a gyermeket. De abban a pillanatban, amikor a szülő az államtól próbálja meg megvédeni a gyermekét, bűnözővé kiáltják ki a szülőt.

Ez így nagyon nincs rendben!