Tegnap, március 15-én Sárváron is megemlékeztek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitöréséről. Itt szerencsére össznépi megemlékezés volt, nem úgy mint Budapesten, a széthúzás fővárosában.
A megemlékezés után koszorúzás következett, melyen az összes helyi párt, intézmény, és fontosabbnak számító társaság részt vett és koszorút helyezett el a Batthyány Lajos utcai Petőfi Sándor szobornál.
A megemlékezés szónoklatai nem voltak különösebben érdekesek. A szokásos sallangokat minden szervezet képviselője elmondta. Az emberek a tömegből sokkal érdekesebbek voltak. Még a megemlékezés alatt, melyet a várban tartottak, az egyik MSZP-s suttyó beszélgetett mellettem másokkal. Nem is nagyon figyeltem rájuk, inkább a műsorra összpontosítottam, de egy valami megütötte a fülem:
„Nézd meg ezt a sok konzumidiótát! Ide jönnek, kokárdát tűznek, de lefogadom, hogy egyikük se tudna 1848-ról öt értelmes egybefüggő mondatot mondani.”
Mondta mindezt úgy ez a gyökér, hogy a megjelent megemlékezők közül egyedül rajta nem volt kokárda. Ennek a hiányosságnak a miértjére pedig azzal a magyarázattal szolgált, hogy ő pont azért nem tűzte ki, mert nem akar a sok birka konzumidióta közé lesüllyedni.
A megemlékezésen több szervezet, iskola, párt és még a cigány önkormányzat is képviseltette magát. Talán nem meglepő, hogy mindenkin volt kokárda. Úgy tűnik, hogy a mindenki hülye, csak én vagyok helikopter esete forog fenn.