Adott egy átlag magyar család. Ha éppen van munkája a családnak, akkor még szerencsés helyzetben vannak. De bármit is állítanak, vannak munkanélküliek. A közmunkaprogram meg nem munkalehetőség, hanem kényszerhelyzet. Vegyünk alapul egy olyan családot, ahol olyan kevés a bevétel, hogy dönteni kell:
a rezsit fizetik, vagy étere költik a kevés pénzüket.
Egy idő után ki is kapcsolják, azokat a szolgáltatásokat melyek nincsenek fizetve. Ettől nekik nem lesz több pénz a zsebükben, csak kevesebb, mert még meg is büntetik őket, vagy épp ráterhelik a házra és még árverezhetik is pár ezer forint miatt. Nem lesz több pénzük, hiszen eddig sem tudták kifizetni a rezsit, ezután meg majd nem kell. Mindezeket figyelembe véve nekik mennyivel jobb a rezsicsökkentés után? Belátható, hogy semmivel sem.
De vegyünk egy olyan családot, ahol fizetik rendesen a rezsit, mert arra még telik, viszont mindennel spórolnak, így nekik sem jelent olyan hatalmas megtakarítást a rezsicsökkentés.
Ez csak azoknak jelent valamit, akinek nagy fogyasztása volt eddig is. Nem értem ebben a logikát. Ha a béreket tornásznák fel, akkor az állam is több adóbevételhez jutna. Mivel minden emberi döntés érdekeken alapul, ezért a logikátlannak tűnő intézkedéseknek is biztosan megvan az oka, valakinek érdekében áll a döntés meghozatala. Csak a népnek kellene tovább látni az orránál. Végre különbséget kellene tenni jó és rossz között.
Nem mindegy, hogy valaki a rosszat akarja jól, vagy jobban csinálni, vagy a jót csinálja, akár rosszul is.
Utóbbiból még lehet sokkal jobb, de ha a rosszat csináljuk még jobban, akkor csak egyre rosszabb lesz. Bármennyire is nehéz elfogadni, de nem rezsicsökkentésre, segélyekre, családtámogatási pénzekre van szüksége az embereknek és a családoknak, hanem útmutatásra, hogy hogyan lehet kiutat találni a nyomorból és kimászni gödörből.
Könnyen beláthatjuk, hogy nem azok a politikusok fogják a szegényeket kihúzni a nyomorból, akik odataszították őket.
A jelenlegi vezetőink soha nem tapasztalhatták meg, hogy mi az a szegénység és a nélkülözés, így fogalmuk sincs, hogy mi ellen kellene küzdeni, ha egyáltalán ez a szándékukban áll. Motiváló lenne, ha saját bőrükön tapasztalnák meg a szegénységet, mert akkor sokkal hatékonyabban tudnának dolgozni a probléma megoldásán.
Jelenleg mi is motiválja a politikusokat? Hogy a saját és a haver-barát-rokon-ismerősök seggét a következő négy évre is bebiztosítsák. És mi a kiút?
A válasz a szerénységben, egyszerűségben és önellátásban rejlik.
Ha nem hiszed el, akkor gondolkozz el azon, hogy kinek is dogozol. Segítek: a munkahelyednek, az államnak, a hivataloknak, a szakértőknek, az áramszolgáltatónak, gázszolgáltatónak, telefontársaságnak, hipermarketeknek, fuvarozóknak, stb, stb. Amit megkeresel, azt szét is szórod egy pillanat alatt. A családod meg éhezik. Lehet, hogy nem mennyiségileg, de minőségileg mindenképp. Talán ideje lenne változtatni ezen!