Helyszínünk egy városi neves állami általános iskola menzája, ahol mint minden máshol a reformkonyha gyönyöreit szolgálják fel étel gyanánt. Egy diák csak ízesíteni szerette volna az ételét, de egy szemfüles konyhás néni észrevette a hadműveletet és elkobozta a sót a diáktól. Mint köztudott – és lassan már lerágott csontra kezd hasonlítani a történet – a reform konyha mellőz minden alapvető összetevőt az ételnek szánt készítményből. A gyerekek panaszkodnak, a szülők panaszkodnak.

Témaként is felvetődött szülői értekezleten az ehetetlen ételkészítmény. Az osztályfőnökök és a szülők közös megegyezése révén, aki igényt tart rá, az sót cukrot bevihet egyénileg és ízesítheti az ételkészítményt. Így tett az a diák is aki egy kis sótartóban vitt be magával sót a menzára és megpróbált valamiféle ehető trutymót varázsolni a tálán lévő ételkészítményből. Ám ezt terrorista hadműveletet észrevette az egyik konyhás néni és elkobozta a konyhasót tartalmazó sótartót a diáktól. Szemtanúk szerint valamit le is fotózott a nagyon okos telefonjával, mert heves magyarázkodás kíséretében mutogatta azt a diák tanárjának.

A „végrehajtó szerv” mindig birka

A konyhás nénit nem a a jóindulat, vagy a féltés vezérelte, hanem a birkaelv. Neki a főnökei parancsban adták ki, hogy sót használni tilos. Azonban ez az ételre vonatkozott és nem a diákokra. Több jogszabályt is megsértett cselekedeteivel. Példának okáért az egészséges életmódhoz való jogot. Megsértette a diák önrendelkezésének jogát. A szülők önrendelkezésének jogát. Nem egy vadidegen konyhás néninek, tanárnak, vagy miniszternek, kell felnevelni, ápolni, oktatni a gyerekeket. Ez a szülő feladata, joga, és kötelessége. A szülőnek kell gondoskodnia a csemetéjének egészséges fejlődéséről. És ha ebbe a sófogyasztás beletartozik, akkor ebbe nem szólhat bele senki sem. Mindenkinek megvan a joga hülyének lenni, amig másokat nem veszélyeztet.

Az embernek mindent tűrnie kell

Csak az ember olyan idióta, aki beletörődve hagyja, hogy az ennivalójához nyúljon egy másik élőlény. Ezt egy oroszlánnal, de akár egy valamirevaló kutyával sem tudta volna megcsinálni az a konyhás néni, mert akkor ő lett volna a desszert. Hogy primitív dolog lenne megvédeni az ételünket? Szerintem nem az! A gyerekeknek meg kell tanítani, hogy idegen ne szóljon bele abba, hogy mit mikor és hol esznek, isznak. Ha anya és apa megengedi, akkor az úgy jó ahogy megengedték. Más idegenek meg ne szóljanak bele, hogy hogyan neveljük és etetjük a gyerekünket. Azért mert egy idióta előírta odafent, hogy nem lehet sózni, nem kell a konyhásnak is idiótának lenni. És ha jövőre azt írja elő, hogy fejen állva kell enni a menzakaját, akkor majd a konyhás néni fejre fordítja azokat, akik nem hajlandóak erre?

Egy éve még nem volt probléma a só, most az. Az aki minden szart lenyel, amit felülről zúdítanak rá az nem más mint egy idióta birka. Nem örülök, hogy ilyen állítólagos felnőttek (birkák) vigyáznak a gyerekeinkre!