A tél nagy kérdései: Söpörni, vagy nem söpörni? Sózni vagy nem sózni? Hamuzni, vagy nem hamuzni? Azt hihetnénk, hogy a falusi embereknél még mindig működik a józan paraszti ész. Iskolába járt mindenki, így tudni kellene alapvető összefüggéseket. Logikus lenne, hogy felnőttként a megélt évek tapasztalatából merítve nem követnek el emberek kisebb-nagyobb hibákat. De ez nem így van.

Három napja esegetett, szállingózott a hó. Nem sok, talán egy centiméter esett összesen, de az első adag megolvadt és lefagyott. Nem esett akkora méretű hó, hogy ezt feltétlenül el kelljen takarítani. Jómagam az udvarunkon nekiálltam elsöpörni a járdát és mikor egy jégpáncélt találtam alatta, úgy döntöttem az utcán nem söpröm el, nehogy valaki kitörje a nyakát. A jeget hamuval felszórtam így nem csúszik, a többi meg majd elolvad. Ahol nem söpörtem, ott nem is csúszik.

Miért végezzek felesleges munkát?

Később sétálni voltunk a gyerekekkel és megtapasztaltunk mindenféle hozzáállást ehhez az iszonyatos hómennyiséghez (sic!). Volt aki úgy döntött mint én: nem söpört. Itt biztosan lehetett közlekedni. Volt aki söpört és hamuzott ezzel sem volt baj, mert itt sem csúszott. Volt aki sózott. Ez addig jó míg a hőmérséklet nem csökken -4 °C alá, mert akkor ugyan úgy korcsolyapálya lesz a járdából. Éjszaka -6 °C volt. És volt aki lesöpörtre a hóréteget a jégről, majd a jeget szépen magára hagyta. Ezeken a szakaszokon nem segített a téli cipő, hótaposó, de még a munkavédelmi bakancs sem. Kisfiam is többször elesett én is megcsúsztam.

Mindenesetre tanulságos séta volt mindannyiunk számára. A gyerekek megismerkedtek a gravitációval, a tapadási és csúszási súrlódással, valamint elmagyaráztam nekik, hogy mikor és hogyan kell járdát takarítani. Számomra is tanulságos volt a séta, mert ismét rájöttem, hogy nem mindenkinél működik a józan paraszti ész. Nem mindenki emlékszik az iskolában tanutakra és nem mindenki hasznosítja a sok éves tapasztalatait. Ehelyett mindenki előszeretettel alkalmaz rossz berögzött szokásokat, amiket vagy saját maga talált ki, vagy pedig hallotta valahol. Ha szólnánk egy ilyen embernek, hogy nem feltétlen jó az amit csinál, minden bizonnyal hasonló választ kapnánk:

„De hát mindig így szoktam csinálni!”