Délután van. Iskolában várakoznak a szülők a gyerkőcökre. Jönnek a napközis gyerekek. Kislány odamegy az anyukájához. Megöleli. Anyuka ránéz és látja, hogy valami nincs rendben.

-Mi a baj? Miért szomorkodsz? – kérdezi.
A kislány ezen a ponton nekiáll sírni, aztán zokogni hangosan. Anyuka többször megkérdezi:
-Miért sírsz? Mi a baj? Ne sírj! Nyugodj meg!

A kislány szaggatottan sírva, a sírástól akadozva elmondja, hogy kapott egy szomorú fejet (fekete pont). Aztán persze az anyuka kiszedi belőle mire is kapta. A lényeg, hogy a tanító néni mondott neki valamit és ő nem csinálta meg, vagy nem azt csinálta. Mindennek fejében a tanító néni még azt is mondta, hogy ha még egyszer nem fogad szót, akkor beírás lesz belőle.

No, ekkor megjelenik a tanító néni. Odamegy a bőgőmasinához meg az anyukához és megkérdezi, hogy  mi a baj? Megbeszélik. Tanító néni ugyan azt elmondja, mint amit a kislány. Kislány szófogadatlan volt, mert az utcán sétáltak és nem abba az irányba ment, mint a többiek, ezért kapta a szomorú fejet. Természetesen a kislány a beszélgetést végigbőgi. Anyuka pedig szorgalmasan simogatja a buksiját és nyugtatgatja:

-Semmi baj, ne sírj! Nyugodj meg! ….

Tanító néni miután elmondta amit akart, útjára megy, a hiszti még egy-két percig tart.

Így kell porig alázni egy tanár tekintélyét.

Mit is tanult ebből a kislány?
Bármit teszek, nekem van igazam.
Bármit teszek, azért engem nem lehet megbüntetni.
Gratulálok az ilyen idióta szülőnek!
Az ilyenek gyereke ugyan olyan hárpia, buta liba lesz. És ezek után még csodálkozik valaki, hogy a mai gyerekek nem tisztelnek senkit?

Hát persze, hogy nincs tisztelet, hiszen otthon sem ezt látják. Nem beszélgetnek erről velük, még egy ilyen eset kapcsán sem került szóba. Mert az idióta szülő agyilag nem ér fel addig, hogy burokban tartani nem célravezető egy gyereket. Egy felnőttet sem, de egy gyereknél jóval nagyobb baklövés. Hiba az amikor valaki életében a tettei kapcsán nincs visszacsatolás.

Teszek valamit, de azzal nem törődöm, hogy annak milyen következményei vannak. Sajnos az ilyen gondolkodású emberek okozzák a legtöbb kárt a világnak. És mint minden esetben most is ugyan oda lyukadunk ki: a szülőt terheli a legnagyobb felelősség a gyereknevelés kapcsán.