A csalán, a tapasztalat és az előítélet

Egy gyermek vagyok, mely épp ismerkedik a világgal. Sok mindent kell még tanulnom és megismernem. Hiába mondják a szüleim intelmeiket, van, amit meg kell tapasztalnom. Így ismerkedtem meg a csalánnal.

Még nem találkoztam csalánnal, még nem ismertem a növényt, így hát megfogtam. Csípett, égetett, viszketett. Fájt ez a fajta találkozás. Eltelt pár nap és lecsengett bennem a rossz élmény. Ismét összefutottam a csalánnal. Már nem is tudom megmondani, hogy miért, talán feledékenység, szórakozottság, vagy csak a kíváncsiság vitt rá, hogy ismét megfogjam a csalánt. A második találkozás is hasonlóan alakult. Ismét csípett, égetett, viszketett, fájt.

Most már éreztem, hogy én és a csalán nem leszünk barátok. Hisz az nem barát, aki minden alkalommal fájdalmat okoz nekem. Mintha rémlett volna, hogy a szüleim óva intettek a csalántól, de én nem hallgattam rájuk. Meg is szereztem a kellő tapasztalatot egy életre. Nekem elég volt két alkalom ahhoz, hogy bebizonyosodjon:

minden csalán csíp.

csalan

Mikor harmadjára a közelembe került a csalán, már elkerültem. Előítéletek voltak bennem a csalán iránt. Az előítéletet színek és formák hordozták magukban. Messziről felismertem azt, aki bántott engem. Az eső kettő találkozás jutott eszembe és nem az, hogy ez a csalán más lesz, mint a többi. Az a szín és az a forma magában hordozza az ellenség képét, melyet belém kódot a tapasztalat és az általam felállított statisztika. Kettőből kettő rossz, tehát az összes rossz.

Aztán jöttek emberek, akik azt hirdették, hogy nem csíp a csalán. Azt mondták, hogy egy kettő rossz tapasztalat még nem ok az előítéletre. Ők úgy beszéltek a csalánról, mintha még nem találkoztak volna vele, ha pedig mégis, akkor ostobák.

Sajnos vannak emberek, akik nem képesek tanulni, sem mások, sem saját hibáikból. Ők életképtelenek. Élősködnek valakin, aki megoldja minden bajuk, de  ha valami rossz történik, akkor zúgolódnak, viszont mégsem tanulnak belőle és újra meg újra elkövetik ugyanazokat a baklövéseket. A baj velük főleg az, hogy a nem létező, vagy az elferdített tapasztalataikat megosztják másokkal. Sőt vannak, akik meg akarják magyarázni a tapasztalt embereknek, hogy a valóság teljesen más, mint amit ők megéltek, megélnek. Még rosszabb, amikor ezek az emberek másokra rá akarják erőltetni a nem létező, vagy hibás tapasztalataikat.

Én a saját érzékszerveimnek hiszek. Szeretném én eldönteni, hogy mit teszek a tapasztalataimmal. És ha én úgy tapasztalom, hogy minden csalán csípős, akkor kérem hadd forduljak magam belátása szerint előítélettel a csalán felé.

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Author: Horváth Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

5 × 5 =