Miért is nem szeretjük a liberális idiótákat?

margit sziget futopalya liberális

Általában nincs problémám az emberekkel, de kivételt képeznek ezek közül a liberális idióták. Az egy dolog, ha valaki nem normális, de amikor ezt az állapotot még pofátlanul rád is akarja erőszakolni, na attól feláll a szőr a hátamon.

Családommal Budapestre kellett utaznunk, nem jókedvünkből, de ez a történet szempontjából mellékes. Elintéztük a dolgainkat, majd maradt még egy kis időnk és úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet a Margit-szigeten. Közben megéheztünk és a Duna part egy padján megpihenve fogyasztottuk el az elemózsiánkat. Kora délután, volt és az időjárás sem volt túl fényes, így sok emberrel nem találkoztunk. Egy fiatalos 50 körüli hölgy futóruhában lődörgött körülöttünk. Türelmetlenül telefonálgatott egy ismerősének, akivel valószínűleg találkozott volna, de az illető késett. Mindezt jól hallottuk, mert elég hangosan beszélt.

Margitsziget futópálya

Egyszer csak megállt mögöttünk és elkezdte sajnálni a kisfiúnkat:

“szegény gyereket miért tömjük annyira meg étellel”, hisz “látszik rajta, hogy nem akar már enni, mert tele a szája és le sem tudja nyelni az ételt”. “Látszik rajta, hogy nem esik neki jól.”

Bla-bla… Feleségem normális hangnemben közölte vele, hogy köszönjük az észrevételt, de mi ismerjük a gyerekünket és az előbb vágott le egy kisebb hisztit, most kicsit durcás, de éhes, úgyhogy ennie kell. De a hölgy nem adta fel. Ugyan azt elmondta még egyszer. És hozzátette, hogy csak a jó szándék vezérli. Erre a feleségem kezdett kicsit idegesebb lenni, és még mindig normális hangon megkérte, hogy hagyjon minket békén, mert szeretnénk nyugodtan enni. De az idiótánk csak nem hagyta abba és nem távozott. Ekkor már én is bekapcsolódtam és megkértem nyomatékosan, hogy hagyjon minket békén tartsa tiszteletben a magánszféránkat. Menjen a dolgára. És jött a liberális szöveg a hölgytől:

Miért viselkedünk ilyen ellenségesen, ő nem egy idegen, hanem egy embertársunk, jó barátunk és csak jó szándékkal mondta, amit mondott, mert látta, hogy nem esik jól a gyereknek az étel, bla-bla.

Na nekem sem kellett több, most már emelt hangon küldtem el a nőt. Mondtam neki, hogy hagyjon minket békén menjen keressen mást, akibe beleköthet.

Erre a nő megkérdezte: “Mert ha nem akkor mi lesz, rendőrt hív?” Mondtam neki nem rendőrt hívok, hanem megütöm és a Dunába dobom.
De a fogyatékos liberális idióta nem fogta fel, hogy veszélyben az élete, még két percig mondta a barom szövegét és zaklatott minket. Végül sikerült elzavarni, szerencsére (a nő szerencséjére) csak verbálisan kellett kommunikálni az idiótával. Mert ahogy a mondás tartja, nem éri meg, ugyan annyit kapsz érte, mint egy normális emberért.

A hab a tortán ez után következett: Újdonsült  libsi “barátunk” idegesen fel alá járkálva nekiállt telefonálgatni. Természetesen ezt is hallottuk, mert jó hangosan beszélt, hogy mindenki őrá figyeljen:

“Hol vagy már? Mikor jössz? Én már kifutottam magam. Siessél, mert itt unatkozom.”

Ez az kis incidens délután fél háromkor történt hétköznap. A hölgy vagy egy gazdag pasas eltartott libája, vagy szabadságon volt épp. Más eset nem lehetséges. Valószínű családja nincs, mert akkor otthon lett volna velük. Esetleg főzött vagy sütött volna valamit nekik. Biztosan nem dolgozott. Legalább is aznap. Mert ha reggel 6-tól délután kettőig dolgozna, akkor nem ért volna rá fél 3-kor velünk kötekedni. Ha pedig valami irodai munkát végez, akkor 8-tól 4-ig dolgozik, így megint nem lehetett volna ott. Délutános műszak kizárva, aki pedig éjszakás az a délutánját nem futással tölti. Mondhatnám egyszerűen, hogy aki dolgozik, az nem biztos, hogy ilyesmire ráér. Legalább is én nem érek rá. A mentalitásából ítélve ez a nő egy unatkozó, liberális, eltartott, munkanélküli, hülye liba.

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Author: Horváth Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

13 − 2 =