Az út szélén maradok

hintaszek teli taj tea terasz

Ülök a kis hintaszékemben, az ősz egy szál hajamat balról jobbra fésülöm és szürcsölöm a jó meleg teát, miközben odakünn fütyül a téli szél, s hordja a havat… Elmerengek… Volt egy fiatalember, ki hajdanán nem kis bátorságról tanúságot téve utat mutatott egy országnak, talán a szebb jövő reményében… Sokan hittek benne. Én is, akkor még…

hintaszek teli taj tea terasz

Aztán teltek múltak az évek. Hatalom jött, s ment és a fiatalember, ki ma már megöregedett, a hatalomtól megmámorosodva oda jutott, s oda vitte vissza népét, ahonnan mi ki akartunk lábalni.

Én már nem megyek vele. Így aztán az út szélén maradtam… Én akartam így! Nem megyek tovább. Ezen az úton nem! Elég volt. Öreg vagyok, s túl sokat láttam. Hagyjanak itt! Itt az út szélén jól érzem magam.

Ha szép idő van nézem a világ nagy városai felé tartó repülőket, s elmerengek milyen jó is volt hajdanán az Óperencián túl, ahol még azt sem tudták, hol van ez a pöttöm kis ország. Ott dolgozni kellett, s ha tisztességes, becsületes voltál, gyorsan előbbre juthattál. Beutaztam Európát, több hónapot töltöttem el a világ legfejlettebb régiójában, együtt voltunk kínaiakkal, oroszokkal, indiaiakkal, nepáliakkal, a világ talán összes akkori fiataljaival. Ma idehaza migráncsnak csúfolják őket. Pedig példát mutathatnának, tudásban, szeretetben intelligenciában, gerincességben sok-sok magyarnak.

Magyar világunk beszűkült. Egy távcsővel nézzük a világot, melynek az egyik látótere sötét, mert elfelejtettük a lencse védő kupakját levenni… Olvassuk az újságot,  hamis hírek tömkelege. Olvassuk az internetet, árulóznak olyanok, akik nem is tudják, mit jelent ez a szó az igaz értelemben. Erre a nagy akarnokságra rámegy egy város, rámegy egy ország, és rámegy egy nép. Ma a világ nem ez irányba halad. De hát akik nem látják a világot, azok elhiszik, amit a lapokban és a királyi TV-ben látnak, olvasnak.

Tanulni kell sokat nagyon sokat, hogy az ember megismerje a kétség művészetét, és ezáltal felfedezze a világot, mely valójában oly gyönyörű, amit a mi magyar féllátó politikusaink el sem tudnak képzelni bezárkózott, elembertelenedett világukban. Jó itt az út szélén. Én itt maradok.

 

Forrás: Bakó Lajos, Szerző: Ismeretlen

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Author: Horváth Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

17 + 8 =