Harminc forint, avagy az élet legalja

harmic forint

Este kilenc is elmúlt már, mire eljutottam oda, hogy betérjek egy vegyesboltba. A másnapi betevő falatjaimat vettem meg. Már a pénztárnál álltam sorban, mikor egy középkorú pasas kihasználva, hogy épp valaki kiment a boltból, besurrant a kijárati ajtón. Megállt úgy 3 méterre a pénztáros mögött és elkezdett neki fennhéjázó hangon beszélni. A pénztáros nem tudott a pasasra figyelni, mert velünk vevőkkel volt elfoglalva. Egy kicsit zavartnak tűnt az ember és a mondanivalója is. Annyit értettem abból, amit elmondott, hogy már fél kilenc óta vár, hogy kipakolhasson.

Időközben odajött egy másik bolti dolgozó, akinek ismét előadta a problémáját. A történet nagyon nehézkesen vált kerekké. Összefoglalva annyi volt a pasas baja, hogy nem működik az üvegvisszaváltó gép és szólt már emiatt, de egy órája várja, hogy valaki átvegye az üvegeit.

A bolti dolgozó meghallgatta, majd a következő beszélgetés zajlott le:

Boltos: -Milyen üvegei vannak?
Pasas: -Nem üveg, hanem PET palack.
Boltos: -Hány darab?
Pasas: -Nem tudom.
Boltos röviden ecsetelte a helyzetet a fülesén keresztül a főnökének, majd a főnöktől kapott választ visszaismételte:
Boltos: -Adjak neki egy százast? Jól van! De azért számoljam le?
Boltos a pasas felé:
Boltos: -De mégis körülbelül mennyi palack van?
Pasas: -Harminc.
Boltos: Az harminc Forint.

Időközben én is sorra kerültem a pénztárnál, fizettem, majd elpakoltam és  indultam az utamra.

A pasas képes volt várni egy órát harminc Forintért. Nem tudom, hogy honnan származtak a PET palackok, hogy vette, vagy guberálta őket. A lényeg, hogy voltak neki és egy órát várt harminc forintra. Nem tudom mi múlik manapság harminc Forinton, de élet az biztosan nem. Jó ha kettő zsemle kijön abból a harminc Forintból.

Egészségesnek nézett ki a pasas. Valamihez csak ért, tudna dolgozni. Ha mást nem, akkor segédmunkát tudna vállalni. És e helyett mit csinál? Palackot gyűjt és visszaváltja darabját egy Forintért. Több órát “dolgozik”, utazik, vár néhány Forintért. Ez a mai világban egy kicsit szürreálisnak tűnhet, mert az is. Persze lehet, hogy egyszerűen csak otthon összegyűlt az sok üveg és úgy gondolta, hogy pikk-pakk bedobálja és megy haza, de ezt tartom a kevésbé valószínűnek. Sokkal inkább a guberálás jellemző és ez nem előítélet, tapasztalat.

Ha valaki alternatívaként felkínálná, hogy kukázzak, vesztegessek órákat az életemből, majd még egy órát várjak is és mindezt néhány forint miatt, hát inkább nem csinálnék semmit sem. Ez még fizetés kiegészítésnek sem mondható. Igazából semminek sem.

Persze, nekem van állásom és kapok rendszeres fizetést, ami mellett még maszekolok is. És talán szerénytelenül mondhatom, hogy mentálisan is rendben vagyok. Aki mentálisan rendben van, az fel tudja mérni az idő értékét. Nem csak a pénzbeli értékét, hanem a valódi értékét. A hasznosan töltött idő bárminél többet ér.

Nem egyedi az eset

Ez a történet sajnos nem egyedi eset, nagyon sokan vannak így, akik hasonló dolgot csinálnak. A kukázás egyre jellemzőbb a mélyszegénységben élők, de még nem hajléktalanok között is. Azt kell hogy mondjam ez már az értelmi szint legalja. Néhány forintért képesek emberek órákat vesztegetni az életükből. És nem csak olyanok turkálnak, gyűjtögetnek, akiknek nem lenne más lehetőség. Jól szituált egészségesnek tűnő emberek is rákényszerítik magukat erre. Valószínű, ha megkérdeznénk őket lenne ezer kifogásuk, hogy miért nem dolgoznak. Lenne kifogás arra, hogy a becsületes normális munka helyett, miért választják a kukázást, ami még csak nem is fizet jól. Persze arra elég, hogy túléljék a napot és holnap megint egy semmittelen nap elé nézzenek ugyan így.

Az élet legalja

Egy dolgot azonban a javukra lehet írni az ilyen embereknek, az pedig a szelektív hulladékgyűjtés. Ez azonban akkor is a legalja az életnek. Ennél lejjebb nem lehet menni. Ennél bármi jobb. Elgondolkodtató, hogy vajon mit tennének, ha a társadalom hirtelen elkezdene tudatosan élni és teljes mértékben szelektíven gyűjteni a szemetet? Ezen is csak én gondolkoztam el, ők biztosan nem. Nem hiszem, hogy van B tervük az életre, vagy hogy egyáltalán lenne bármiféle tervük, vágyuk, jövőképük.

Ezeknek az embereknek a tudatukig nem jut el, hogy picivel több munkával nagyságrendekkel jobb életük lehetne. Nem jut el a tudatukig, hogy a ráfordított idő nem arányos a keresettel. Ennek felismeréséhez kellene egy megfelelő értelmi szint, amit nagy valószínűséggel már elvesztettek, az alkohol, drog, vagy bármi más hatására.

Választási lehetőség mindig van

Ahogy kifogások is vannak a változás elkerülése érdekében. A változás, változtatás munkával jár. A kifogás csakis a lustaságból fakad. Ha felismered, hogy egy helyzet nem jó, akkor azon változtatni is tudsz. A felismerésben ott van a kellő intelligencia. És ha az megvan, akkor a változáshoz is elég lesz. Minden csak akarat kérdése.

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Author: Horváth Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

tizenöt − négy =