Mi emberek társas, sőt társadalmi lények vagyunk. Mi emberek tartozni akarunk valahova, valakihez, mert ez a normális számunkra, ez bennünk egy ősi ösztön. Csoportokba, törzsekbe, társadalomba tömörülünk. Ezek a csoportok, törzsek társadalmak egyenként felállítanak maguknak szabályokat, értékeket, melyeket képviselnek, hirdetnek, hangoztatnak.

Az emberek megteremtették a normális fogalmát. Normálisnak tartjuk azt, ami hozzánk hasonul, akár külsőleg, akár belsőleg. Ezért alapjában véve olyan csoporthoz szeretnénk tatozni, aminek tagjai hasonlítanak hozzánk. Ez így van rendjén.

A csapda ebben a rendszerben ott van, hogy szerethetőek csak addig vagyunk a többi ember számára, amíg a felállított norma szerint gondolkozunk és cselekszünk. Ha valaki a normától eltér, azt a csoport nem fogadja be. Ha egy csoport tagként másképp kezdünk el gondolkodni, vagy cselekedni, mint ahogy az adott csoport, társadalom, az emberek többsége teszi, szinte azonnal, kirekesztettek leszünk. Megbélyegeznek és nem akarnak maguk között látni minket. Nem akarják hogy közéjük tartozzunk, nem akarnak azonosulni velünk, pusztán azért, mert másképp gondolkozunk, viselkedünk, mert mások vagyunk.

A különféle népek, társadalmak ugyan arról a dologról eltérően gondolkoznak. Ennek az oka az eltérő hagyományok, a népeknek az eltérő tapasztalatai, történelme és az eltérő tömegpszichózis. Mindig akadnak olyanok, akik egy adott csoporton belül másként gondolkoznak, más hagyományt tartanak, másképp viselkednek, más szavakat használnak, mások a nézeteik. A másságot a társadalom megveti, kiveti magából.

„Hiába tartozunk egy csoportba, mivel másképp kezdett gondolkozni, most már utálom.”

És közben ezek az emberek kifele azt mutatják, hogy ők nem rasszisták, ők nem kirekesztők, nincsenek előítéleteik, nem gyűlölnek senkit sem, csak mindenki gondolkozzon úgy ahogy ők.

Ezt a gondolkodásmódot és viselkedést használja ki a politika és a vallások is. A politikának és a vallásoknak mindig is eszköze volt a megfélemlítés, mellyel az emberek irányítása volt a cél. A legtöbbször az emberek lelkiismeretére hatottak. Ahogy a világ változott, változtatni kellett az emberek felé tárt ellenségképet, így biztosítva a folyamatos és változatos félelemben tartást. Mindig vannak gyenge pontok, kényes témák egy társadalomban, amit be tudnak úgy adagolni az embereknek, hogy arról az egy adott témáról mindenki ugyan úgy gondolkozzon. A megfélemlítést keverik a lelkiismereti ráhatással. Mivel senki nem akar kirekesztett lenni a társadalomból, ezért mindenki ugyan úgy fog gondolkozni a szépen beadagolt hazugságról. Ezt az egyszerű törvényszerűséget használja ki a hatalom, ez az, amit felhasználnak az emberek ellen. Pontosan tudják, hogy senki nem akar kirekesztett lenni, és tudják, hogy a másként gondolkodókat úgy is kirekesztené a közösség.

Ezt a bűntudatot már gyerekkorban belenevelik az emberekbe. Bár akkor annyira még nem foglalkozunk vele, de ez a bűntudati nevelés minden társadalomban jelen van. Ezt a mondatot szerintem mindenkibe beleégették:

„Mit szólnak az emberek?!”

Ha másképp gondolkozol, akkor te nem vagy normális, sőt egyenesen rosszat akarsz. Rosszat teszel, ha nem azt teszed, amit a többiek. Amúgy is az a szokás, hogy mindenki egyformán úgy viselkedik. Ez a fajta gondolkodásmód nem viszi előbbre sem az egyént, sem az emberiséget, és nem nyújt megoldást semmire sem.

A tömegek nem veszik észre, hogy pontosan ezt a törvényszerűséget kihasználva manipulálják őket.

Ha a szomszédaim egy adott módon gondolkoznak, vélekednek egy dologról, akkor én sem akarok kilógni a sorból, mert ha kimegyek az utcára és találkozom velük, beszélgetek velük és rájönnek, hogy más vagyok, akkor meg fognak szólni. Lehet utálni is fognak, vagy gyűlölni, kizárni a körükből és szóba sem állnak velem. Ami még rosszabb, el is pletykálhatják másnak és akkor mások is utálni fognak. Én nem akarok kirekesztett lenni abban az utcában, közösségben, településen, vagy a társadalomban, mert egyedül leszek a gondjaimmal, a faluban pedig megvetésnek leszek kitéve.

Ezt a törvényszerűséget használja fel a hatalom az emberek ellen. Egy iszonyatos méretű médiaháborút folytatva, melyben mantra szerűen közvetítenek egy témát. Rádióban, tévében, plakátokon, újságokban, interneten, reklámokban, híradóban, esetenként zenékben is megjelenik ugyan az a téma. Az emberek 5-10 percenként találkoznak ugyan azokkal a mondatokkal, a hírek többsége csak egy dologról szól. Az emberek pedig kezdik elhinni, mivel tényleg mindenhonnan ezt kapják. És ha mindenki ezt mondja, akkor biztosan úgy van. Először csak néhány 10, majd 100 és 1000 embert fertőz meg, aztán az emberek tovább fertőzik egymást a hírrel.

A végén a programozás annyira jól sikerül, hogy már szinte nem is kell a média, az emberek egymást programozzák, mert senki nem akar kilógni a sorból.

Természetesen lesznek mindig olyanok, akik másképp gondolkodnak, akik nem ülnek fel mindennek, akik nem akarnak beállni a sorba. Lesz néhány ember mindig, aki ki meri állni a véleménye mellett és ki meri mondani azt. Lesznek mindig olyanok, akiknek lesz egyedi véleménye, gondolatai, más érzései, mint a tömegnek. Ők azok, akik fel mernek szólalni, ellent mernek mondani a hatalomnak, mindenki érdekében. Ők azok, akik fel akarják nyitni a tömegek szemét, hogy márpedig félre akarják vezetni az embereket a média által és amit mindenki egyöntetűen mond, az képtelenség, hazugság és szembe megy az igazsággal, a tudással és a józan gondolkodással.

A történelemben mindig is voltak emberek, akik szembe mentek a közvéleménnyel, amit manapság divatosan mainstream-nek hívnak. Gondoljunk csak arra, hogy volt idő, mikor laposnak hittük a Földet és azt gondoltuk, hogy a Föld a világegyetem középpontja. Mikor azok az idők jártak, akkor sem lehetett ellent mondani a tanoknak, mert azért halál járt. Voltak akik az életüket adták, de kitartottak a hitük és a tudásuk mellett. Szerencsére akkor és most is vannak olyan emberek, akik szembe mernek menni a tanokkal, a rossz tudással. Nem értettek egyet és ki merték mondani, hogy a Föld gömbölyű és körbe lehet hajózni és nem a Föld a világegyetem középpontja. Jelenleg maximum csak pénzbüntetés jár, ha nem értesz egyet a hatalom hivatalos álláspontjával. Ez azonban bármikor lehet rosszabb is, ha a hatalom úgy kívánja.

Úgy tűnik a sötét középkor óta a politikában semmi sem változott.

A rossz tudás, mely a középkorban talán nem volt szándékos, egyszerűen csak rossz volt. Viszont ez a napjainkra már nem mondható el. Jelenleg minden tudás csak egy karnyújtásnyira van és elérhető bárki számára. Amikor a hatalom rossz tudást akar a népbe táplálni, félre akarja vezetni az embereket, az bizony szándékos.

Most, amikor minden tudás a rendelkezésünkre áll, minden tudás szó szerint csak egy karnyújtásnyira van, mert mindenki zsebében ott van az okostelefon, szinte mindenki otthonában ott van a számítógép és az internet, amivel pár kattintással el tudja érni a tudást. Ha ezek nincsenek, akkor van könyvtár, ahova bárki elmehet és tévé nézés helyett olvashat, tanulhat, utána járhat a valódi tudásnak. Minden civilizáltnak mondott országban kötelező oktatás van és mostanra már az emberek többsége legalább az alapfokú iskolát elvégezte.

Csak egy karnyújtásnyira van a tudás mindenkitől, amit csak használni kellene.

Én most azt látom, hogy az emberek ugyan olyan sötétek, mint a középkorban. A 21. században ott tartunk, hogy bármit el lehet hitetni az emberekkel, akár azt is, hogy a Föld lapos. Mindezt azért, mert azt a rengeteg tudást, amit felhalmoztunk nem használják az emberek. Egyszerűen gondolkodás nélkül elhisznek mindent, amit rájuk zúdítanak. Egy fikarcnyi ellenállás sincs az emberek többségében, csak a feltétel nélküli mindent elfogadás.

A 21. században globálisan nézve szellemileg a sötét középkor szintjén vagyunk. A 21. században beköszöntött a sötét újkor.

Tegyük fel, hogy a média holnaptól el kezdené harsogni a következő történetet.

(Ál)Hír: A tudósok egy baljós dolgot fedeztek fel. A Nap hőmérséklete csökkenő tendenciát mutat. Egyenlőre csak néhány halványabb folt jelent meg rajta, de a megfigyelések alapján ezek a foltok terjednek és egyre sötétebbek. A tavalyi évhez képest a nap fényereje 1.2 %-ot csökkent, ami egy hatalmas csökkenésnek mondható. A tudós társadalom az aggodalmát fejezi ki, mert a jelek semmi biztatóra nem utalnak. A Nap nélkül az élet megszűnik a Földön.

Újabb (ál)hír: A tudósok folyamatosan vizsgálják a Napot és annak tevékenységét, újabb 0.1 %-al csökkent a fényereje. Durva becslések szerint ha ez a folyamat így halad, akkor egy éven belül a Nap kialszik és kipusztul az élet a Földön.

Újabb (ál)hír: A földön tapasztalható szélsőséges időjárás is a Napban bekövetkezett változásoknak tudható be, eddig 8490 emberáldozatot követeltek a viharok, földrengések. A nap ismét veszített a fényerejéből jelenleg 2.21 %-al kevesebb a fényereje. Most már gravitációs változások is tapasztalhatóak, ami további szörnyű katasztrófákhoz vezethet.

Tegyük fel, hogy ez folyna a médiában folyamatosan, minden nap, minden egyes órájában jönnének ezek a szörnyű hírek a szörnyű történésekről, viharokról, földrengésekről, extra erős UV sugárzásról, halálesetekről. Az emberek pánikolni kezdenének, hogy itt a világ vége. Akkor is lenne néhány szkeptikus ember, aki csak a saját szemének hinne és ki merné mondani, hogy ez hazugság. Persze hiába is mutatnának műszerekkel mért bizonyítékokat, hogy semmi változás nem tapasztalható és az egész média hiszti csak egy átverés, nem hinnék el a tömegek.

Aki szembe megy a tömeg, a média, a kormány álláspontjával, azt az embert megbélyegzik, hogy összeesküvés elmélet gyártó. Azok akiknek más a véleménye, mindig rosszak, nem normálisak. Logikus, hiszen ők vannak kevesebben.

Az emberekkel bármit el lehet hitetni globálisan egyrészt a tudatlanságuk miatt, másrészt pedig a nyáj, vagy tömeg együtt gondolkodása miatt, ami a fent leírtakon alapszik. A többség nem szeret kilógni és különcködni, nem akar kirekesztett lenni.

Ránk köszöntött a sötét újkor. Jelenleg pusztán emiatt tartunk itt ahol tartunk és globálisan nem hinném, hogy ebből lenne kiút. Mint egyén kiutat találhatsz ebből az őrületből, de nagyon vigyázz, mert lehet, hogy nagyon egyedül fogsz lenni saját magaddal!

Semmi mást nem kell tenned, mint magadba nézni nagyon mélyen és megkeresni saját magad. Vissza kell menned a gyermeki énedhez, amikor még nem tömték tele a fejed ezzel a sok információval. Ki kell zárnod minden külső zavaró tényezőt és információt, minden tudást, amit eddig felhalmoztál. Amikor visszatérsz a gyermeki énedhez, akkor kell megvizsgálnod, emlékezned kell, hogy milyen voltál akkor, mit gondoltál a világról, mit éreztél, mit szerettél volna csinálni.

Mit érzel?
Mit mond a belső hangod?
Rettegsz? Félsz?
Esetleg megnyugodtál és azt mondja a belsőd, hogy minden rendben van?

Lehet ezt butaságnak tartod, meg spirituálisnak, de nem az. Ez egy egyszerű önvizsgálat.

Most nézz körbe a világban, menj ki egy játszótérre, nézd meg a gyerekeket, akik önfeledten játszanak! Nézd meg az állatokat, akik önfeledten élik az életüket! Nézd meg a felnőtteket, nézz magadra! Kik azok akik rettegnek, akik félnek, akik támadnak, akik szoronganak? Csak mi felnőtt emberek. Rajtunk kívül senki sem retteg és fél semmitől sem. Mi is csak azért, mert szándékosan belénk ültették, belénk programozták a félelmet mindentől.

A lányom sok mindentől fél. Egyszer azt mondta fél a sötétben, mert jönnek a szörnyek, vagy zombik. Megkérdeztem tőle, hogy ha soha nem látott volna tévét, horrorfilmeket és nem is olvasott volna ilyen szörnyű történeteket, tehát nem tudna róla, hogy ezek a kitalált dolgok milyenek, akkor is félne tőlük a sötétben? Elgondolkozott mélyen és azt mondta, nem.

Az agyunk egy csodálatos, de ugyan akkor egy veszélyes eszköz is. Olyan mint egy multimédia rögzítő egység. Mindent eltárol, amit lát, hall, érez, tapasztal. A gond ott kezdődik, mikor túl sok szeméttel telik meg és a hasznos, valódi információkat nehezen tudod kihalászni belőle. Tedd félre az összes hibás tudást és programot, amit beléd ültettek! Gondolj vissza a gyerekkorodra, hogy akkor mit éreztél és gondoltál a világról, mi az amit álmodtál, mi az amit szerettél volna csinálni! Gondolkodj úgy, mint akkor, álmodj úgy mint akkor, tegyél úgy mint akkor!

Azt gondolod, most, hogy ez hülyeség, mert felnőttként nem lehet úgy gondolkodni, viselkedni, mint egy gyerek. De igen! Miért ne lehetne? Hidd el, hogy nagyon szép és boldog élete van azoknak, akik a gyermeki álmaikat valósították meg és nem kérnek a civilizációs marhaságokból, a kollektív sötét tudatlanságból, a félelemből!

Hajtasz a pénzért reggeltől estig, hogy aztán haszontalan tárgyakra tudd költeni. Aggódsz, hogy nem tudod fizetni a villanyszámlád. Na és mi van ha nincs áram? Gyerekkoromban buli volt, ha áramszünet volt és gyertyával világítottunk. Akkor izgalmas volt és buli.

Most miért katasztrófaként éled meg?
Mert nem tudod feltölteni telefonodat?
Mert megszól a szomszéd, hogy kikapcsolták az áramot a putridban?
Na jó kiolvad a hűtőd, rendben ez negatív, de ha számlára sem telik, mert ilyen csóró vagy, akkor úgy is üres a hűtőd, szóval nem kár érte.
Ha idegeskedsz az jobb?
Mi az ami fontos az életedben?
Az hogy te jól érezd magad, vagy az hogy megfelelj a társadalomnak?
Ha te úgy viselkedsz, ahogy azt a szomszédod elvárja kinek lesz jó? Neked vagy a szomszédnak?
Elárulom, senkinek, mert neki sem lesz jó, mert mindig ki fog a szomszédod találni valami új marhaságot, ami épp nem tetszik neki. Egy idő után felmerül benned a kérdést, hogy miért nem találhatsz ki egyszer te is marhaságot, amit ráerőltetsz a szomszédodra.

Azért mert a szomszédod beteg. Sőt az egész utca és a település is az. Az egész társadalom beteg. És ez a betegség a vezetőktől ered. És te egy beteg társadalomnak akarsz megfelelni minden tekintetben. Mert bűn kilógni a sorból. De ha így élsz, akkor belerokkansz, belebetegszel te is. Egy beteg társadalomban leszel az egyik beteg láncszem.

Nem bűn kilógni a sorból.
Merj más lenni!
Legyen véleményed!
Legyen hited, elsősorban saját magadban!
Ne engedd, hogy a belső sugallatodtól eltávolítsanak!
Ne azt mondd, amit elvárnak tőled, amit beléd akarnak programozni, hanem azt amit te gondolsz, amit te érzel!

Csak egy embernek kell megfelelned, csak egy embernek kell elszámolnod bármivel is, ez pedig saját magad.

Ha így teszel, akkor leszel szabad.

Amikor majd öreg korodban vissza tekintesz az életedre, ne arra keljen gondolnod, hogy milyen szépen megfeleltél a szomszédaidnak a település lakóinak, a társadalomnak.

Felelj meg magadnak, a lelkednek, mert az a legfontosabb, hogy magaddal békében élj. Mert te ott leszel magadnak mindig, de ha becsapod a saját lelked, ha elárulod saját magad, akkor semmid sem marad, csak az üres hazugság, amit rád kényszerítenek.