Magaddal cipeled a börtönöd

bortonbe zarva

Az emberek általában a szabadság fogalmáról és annak miben létéről téves képet alakítanak ki magukban. Az ember hármasságát – szellemét, lelkét, testét – tekintve többféleképp lehetünk szabadok és rabok. Amikor a világról alkotott képünk nem egyezik a valósággal, akkor fordulhat elő az, hogy a szabadnak hitt életünk lesz a börtönünk.

A test szabadsága

A legtöbb ember fizikailag látszólag szabad, hiszen oda megy, azt csinál, amit megengednek neki. Itt máris egy ellentmondásba és korlátba ütközünk.

Látszólag szabad vagy, a mozgásodban mégis korlátoznak. Nem mehetsz oda, ahova akarsz, akkor amikor te akarod, mert bizonyos helyek bizony tiltottak egy átlagembernek. Az ország elhagyásához is engedélyre van szükséged, amivel igazolod magad. Amennyiben nem felesz meg a feltételeknek úgy a fizikai mozgásodban korlátozva leszel. Egy képzeletbeli vonallal körbezárt területre zárnak be, melynek határai csak az emberek fejében léteznek. A határok létjogosultsága a természettel össze nem egyeztethető.

A test szabadságát annak teljesítő képességében is korlátozhatják. Ezek a korlátok is csak a fejben léteznek, amik általában külső behatások következményei. Ha sokszor hallja valaki azt, hogy “Te erre nem vagy képes!”, akkor egy idő után kialakul a korlát és már a próbálkozás gondolata sem merül fel. Ha valaki biztatást kap, akkor újra és újra megpróbálja a lehetetlent, míg végül sikerrel jár. Egy sportoló fejében nincsenek korlátok. Ahogy egy lebénult embernek sem szabadna korlátokat felállítani a fejében. Számtalan esetben előfordul, hogy lemondanak valakiről az orvosok, de mégsem adja fel és a puszta akarat erő segíti újra talpra állni. Az állatok fejében nincsenek ilyen fajta korlátok, tehát mondhatjuk, hogy az állatok fizikailag és szellemileg nem korlátozottak, sőt lelkileg sem. Persze az ember az állatokban is képes korlátokat kialakítani, azonban ez semmiképp nem természetes dolog.

Hinned kell a testedben, annak erejében a természet öngyógyító mechanizmusában!

A szellem szabadsága

A szellemi korlátok, vagy börtönök azok, melyek a legalattomosabbak és ezeket a legnehezebb legyűrni, átlépni, megszegni, átfordítani. Eme korlátok uralják a testünk és a lelkünk is. A szellemi börtönt a Rendszer születésünktől fogva alakítja ki bennünk, oly módon is, hogy már a szüleink elméjét is börtönbe zárta és ők önként nevelnek belőlünk is rabot. Az alapokat leteszik, aztán átadják a stafétabotot a Rendszernek, hogy sok sok év alatt rendszerhű szolgát neveljen belőlünk.

Akik csalódtak a rendszerben és annak minden hozadékában, hajlamosak ébrednek nevezni magukat. Azonban sokan nagyot tévednek, hiszen a Rendszer hibáinak felismerése még önmagában nem szabadít meg a Rendszer börtönétől. Azt hiszik, hogy ha nem használnak népszerű közösségi oldalakat, ha nem onnan szerzik be az információkat, ha nem néznek tévét, vagy nem hiszik el a médiából jövő híreket, akkor már szabadon gondolkodónak számítanak. Ezek az emberek előszeretettel keresnek fel alternatív csatornákat, hírforrásokat annak reményében, hogy onnan majd hiteles információkat szerezhetnek be. Ezzel még nem is lenne gond, de nagyon sokan fanatikusan elfogultak az ilyen alternatív információ forrásokkal kapcsolatban és terjesztik is az igaznak vélt információkat.

A közmédia egyértelműen gyárt, cezúráz, eltitkol, vagy elferdít híreket. Ez az átlag embereknek és a Rendszernek is megfelel. A születéstől fogva beprogramozott dogmák folyamatos megerősítést igényelnek, mert különben előfordulna, hogy a lélek túl hangosan kiabálna és az emberek meghallanák.

Ez egy kicsit erős lesz ez, de ki kell hogy ábrándítsam azokat, akik az úgynevezett fősodratú média, vagy a Rendszer ellen vannak, magukat ébrednek és tájékozottnak, szabadon gondolkodónak hiszik, esetleg harcolnak is a Rendszer ellen:

Még mindig ugyan úgy börtönben van az elméjük.

A kérdés jogos lehet, hogy miért van börtönben annak az elméje, aki ráébredt a rendszer hazugságaira?

A választ talán a Mátrix című film adhatja meg nekünk a legpontosabban. A Mátrixot nem kell szó szerint értelmezni. Átvitt értelemben a Mátrix magának a Rendszernek felel meg, amiben jelenleg élünk, ami körülvesz minket. A Mátrix (vagy Rendszer) uralom és börtön az elme számára.

Az egész világ melybe beleszületünk egy jól összerakott gépezet. A Rendszer semmit sem hagy a véletlenre, ami ironikus, hiszen szerintük az élet is véletlenül jött létre. A születésünk pillanatában már a Rendszer (vagy ha úgy jobban tetszik a Mátrix) rabszolgái leszünk. A Rendszer minden apró lépésünket fejlődésünket nyomon követi és koordinálja, semmit sem hagyva a véletlenre. A szülők kezéből kiveszi a nevelés eszközét, hogy a lehető legjobb és leghűségesebb alattvalót faragja belőlünk. A Rendszer úgy nevel, hogy mi az ő rabszolgái legyünk és ne kérdőjelezzük meg annak létjogosultságát. Uralja az elménk, a testünk és minden áron el akar minket szakítani a lelkünktől.

A lelkünket nem lehet irányítani, de irányított tudattal el lehet nyomni a lelket.

Nos mi történik azokkal akik rájönnek a Rendszer (Mátrix) uralmára, annak turpisságaira? Alternatív fórumok, médiák felé terelik magukat és elutasítanak mindent, ami a rendszertől jön. Hatalmas csalódás egy felnőttnek az, ha összeomlik a világról alkotott képe. Emiatt minden olyan dolgot el fog fogadni, ami nem a rendszertől jön, ami rendszerellenes és merőben mást mond, mint amit a rendszer.

Ez egy pótcselekvés, hogy az egyénben keletkezett űrt, ami a Rendszer után marad, kitöltse. Minden információt, amit tanult, látott, tapasztalt, le fog cserélni egy olyan információval, ami ellentétes a rendszer tanaival. Ezt azért könnyű megtenni, mert a csalódást enyhíti minden új és ellentétes információ, még akkor is, ha az új információk sántítanak, logikátlanok. Tekinthető ez amolyan búfelejtőnek is, de ez olyan mint az alkohol. Az alkohol egy méreg és semmi jó nem származik abból, ha alkohollal akarjuk a mérgező emlékeinket eltüntetni.

A gond az, hogy ezek az emberek csalódottságukban kényszeresen ki akarják tölteni az űrt, ami bennük keletkezett, így mindenféle gondolkodást mellőzve magukba szívnak minden információt. Közben pedig azt nem veszik észre, hogy a legtöbb esetben ugyan úgy meg vannak vezetve. Azok, akik az alternatív híreket gyártják, az alternatív csoportokat vezetik, mindent megtesznek, hogy minél népszerűbbek legyenek és minél nagyobb legyen a követő táboruk. Attól sem riadnak vissza, hogy híreket, bizonyítékokat hamisítsanak. Félre téve minden józan észt belemagyaráznak minden történésbe valami extrém dolgot, amit a táboruk könnyen befogad, megemészt. Persze van igazság mindkét oldalon, ahogy van hazugság is.

Természetesen az Alternatív oldalon is vannak jó információ források, de a sok hazugságból nagyon nehéz kihámozni az igazságot. A gond akkor keletkezik ha valaki gondolkodás nélkül elfogadja az Alternatív információkat és nem szelektál. Innentől fogva pedig ugyan olyan megvezetett és elmebörtönben tartott, mint aki a Rendszer szolgája. A Rendszer pedig ezt is szépen beleszőtte a terveibe és mindig csöpögtet annyi információt az ellen oldalnak, hogy legyen miről csámcsogni. A rendszer lényegében irányíthatja a lázadóit is úgy, hogy arról mit sem tudnak. Ennek az oka pedig a függőség. Valaki a Rendszertől függ, valaki pedig az Alternatív oldaltól. Nincs szabad gondolata egyik oldalnak sem, hiszen az Alternatív oldalon is várják a híreket, várják, hogy valaki megmondja mit kell tenni és azt hogyan.

Ha nincs önálló gondolat, akkor nincs gondolati szabadság sem.

Mi az, ami önálló és szabad gondolatot jelent?

Az Alternatív híreket böngésző emberek még nem önálló gondolkodó lények, csupán egy másfajta valóságot akarnak teremteni maguknak, ha úgy tetszik egy alternatív Mátrixot. Azonban senki ne gondolja, hogy a Rendszer nem számol ezekkel a lemorzsolódó, lázadó elmékkel. Az sem kizárt, hogy némelyik alternatív hírt nem a rendszer gyártja és ezzel tökéletesen bebiztosítja magát.

Azt hiszed, hogy kiszabadultál a börtönödből, mikor felébredtél, de a börtönöd tovább cipeled magaddal.

A lélek szabadsága

A lelked igazából nem lehet börtönbe zárni. A lélek megnyilvánulása mindig őszinte. A lélek tudja érzi, hogy mi jó az embernek. A lelket legfeljebb csak elnyomni lehet a túl sok információval a túl sok gondolkodással. Hajlamosak vagyunk túlgondolni a dolgokat, de amikor már agyalunk és gondolkozunk, akkor a szellemi tapasztalataink és a le nem vetett berögzött dogmák keverednek. A lélek spontán sugall nekünk, ami épp akkor abban az időpillanatban a legjobb döntés lenne. Ezt nevezhetjük megérzésnek is. A lélek nem gondolkozik, hanem tudja az igazat. Mégis a legtöbb esetben hajlamosak vagyunk elnyomni és nem figyelni a belső hangunkra. Sokan ezt is tévesen azonosítják be és emiatt félresiklik a gondolkodásuk. Nagyon nehéz megtanulni azt, hogy az ösztöneinkre, a megérzéseinkre a lelkünkre hagyatkozzunk. Rengeteg gondolkodást ki kell kapcsolni. És szembe kell menni sok mindennel és mindenkivel.

Amikor valaki nem cselekszik észszerűen, irracionális döntést hoz, egyedül az ösztöneire és megérzéseire hallgatva, olyankor az illető őrültnek tűnhet. Talán megállapodhatnánk abban, hogy az őrültség kicsivel összetettebb dolog ennél.

Ha ezt az állapotot eléri valaki és képes a megérzéseire figyelni és aszerint cselekedni, akkor mondhatjuk, hogy hallgat a lelkére. És mivel a lelke csak jót akar, elkezdett a helyes úton járni.

Ha elkezdesz a lelkedre hallgatni, akkor szabadulsz meg minden börtöntől, akkor leszel igazán szabad.

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Author: Horváth Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

20 + tizenöt =