Mostanában pár ismerősöm közösségi oldalakra kitette a behívó parancsát. Tette ezt azzal a szándékkal, hogy leszólja a mai fiatalságot. A felnőttek, középkorúak szerint a mostani fiatalok fegyelmezetlenek, tiszteletlenek és az egyetlen megoldás az lenne, ha újra lenne sorkötelesség, mert a katonaságban fegyelmet tanulnak az emberek.

Nem attól lesz valaki tisztességes, fegyelmezett ember, hogy volt katona-e, vagy sem. Ez nevelés kérdése. A szülőkön múlik, hogy valaki illedelmes, tisztességes, tisztelettudó, fegyelmezett legyen. Ha megtanítják a szülők a gyereknek a normális együttélés szabályait, akkor az ember felnőtt korában is jól be fog illeszkedni a közösségbe. Ha otthonról semmi pozitív értéket nem kap, akkor ezen pont a katonaság nem fog segíteni. A mostani fiatal korosztály valóban elkényelmesedett, elkényeztetett. De ez cseppet sem az ő hibájuk. A mai fiatalokat mi neveltük fel. Részben a liberális nevelés, részben pedig a figyelem hiánya tehet arról, hogy ilyenek lettek. Nem tárgyakkal, ajándékokkal kell pótolni az elmulasztott szülői figyelmet. Ha pedig félresikerült a gyereknevelés még mindig lehet villantani a katonaság kártyát és a „bezzeg az én időmben” mondatot. Ezzel letudva, hogy nem mi rontottuk el.

Tévesek azok az elképzelések, miszerint a katonaság olyan jó dolog lenne. Ha kicsit belegondolunk, akkor leeshet a tantusz, hogy a katonaság nem más, mint a hatalom erőszak szervezete. És mint a titulusából is adódik, nem éppen békés céllal létezik a katonaság.

Miért kell katonaság és miért kell a katonák kezébe fegyver?

Ezt kétfelé lehet választani. Van olyan ország és rendszer, ahol a katonaság azért van, hogy területet hódítson, másokat bántson. A másik véglet pedig az az ország, ahol azért van katonaság és azért vannak fegyverek, hogy az előző ország katonaságától megvédjék magukat. És itt a konfliktus, vagyis a háború.

De ezek a katonák miért fognak fegyvert és ölik embertársaikat? Semmi másért, csak azért, mert egy-két embernek hatalom mániája van és uralni akar mindent. Mivel ő az ország vezetője, így megteheti, hogy katonaságot szervez és idegen országba küldi a honfitársait harcolni és meghalni. Persze ő addig kényelmesen üldögél a bársonyszékében, amíg a katonák meghalnak a harctéren. Ez nem igazán fair dolog.

A katonaság, mint erőszak szervezet arra hivatott, hogy a hatalom akaratát érvényesítse az emberek felett akkor, amikor a diplomácia csődöd mond.

A háború nem más, mint néhány unatkozó politikus gyermeteg játéka egy térképasztal mellett.

Lényegében kell-e katonaság? Kellenek-e fegyverek?
A válaszom mindkét kérdésre határozott NEM. Ha nincsenek fegyverek, nem lehet öldökölni. Ha nem kell öldökölni akkor nem kell katonaság. Katonasággal és fegyverekkel nem lehet békét fenntartani. Ez csak illúzió. Ha
nem lennének fegyverek, nem lennének katonák, akkor béke lenne, mivel nem kellene egymást ölni.

Azok beszélnek békéről, békés megoldásokról, békefenntartásról, akiknek a legtöbb atombombájuk van.

Halálba csak azt az elmebeteget kellene küldeni, aki más gyerekeit, apját küldené a halálba. Mindenkinek megvan az élethez való joga, és nem normális dolog, hogy valakinek az életével mások játszanak, miközben ők biztonságban élhetnek.

Minden valamire való férfi ember tegye fel magának a következő kérdéseket:

– Szeretném-e, hogy amíg háborúsdit játszom, addig a családomra senki se vigyázzon?
– Szeretném-e, hogy a feleségem férj nélkül maradjon?
– Szeretném-e, hogy a gyermekeim apa nélkül nőjenek fel?
– Szeretném-e, hogy a gyermekeim meghaljanak egy értelmetlen háborúban?