Mindenkinek van már tapasztalata kéregetőkkel kapcsolatban. Ezek a kéregetők Andersent megszégyenítő meséket képesek kitalálni, hogy egy kis pénzt kapjanak. Habár az utóbbi időben lecsökkentek, mióta büntetik a kéregetést, azonban megosztanék két érdekes esetet csak úgy szórakozásképpen.

Egy áruház előtt álldogáltam munka után a délutáni órákban. A családdal volt randevúm. Persze odajött hozzám egy 50 körüli alkoholista kinézetű kéregető, és leszólított.

K: -Adjál valamit, bármit, mert éhes vagyok.
Köszönni minek? Az luxus. Gondoltam.
Én: -Én is – vágom rá, csak én tényleg, mert a reggelin kívül még nem ettem semmit.
K: -Napok óta alig eszek, nem sokat, valamit – folytatja a gondolatmenetet.
Én: -Nincs mit adjak – mondom őszintén és magam elé motyogom – Miért találnak meg engem ilyenek?
K: -Mert maga jó ember.
Én: -Dehogy is. Én egy bunkó vagyok.
K: -Ne értékeld le magad, látszik a szemedben, hogy jó ember vagy.
Én: -Én? Dehogy is.

(fintorgok, közben azon agyalok, ha kinyírom, akkor tuti békén hagy, csak sok a tanú)

K: -Tényleg éhes vagyok, van munkám, de semmire nem elég a pénz.
Én: -Tudom. Nekem meg van 4 gyerekem, akiket etetni kell.
K: -Akkor kezet foghatunk, mert nekem is van négy.
Én: -Ahhha (ennél flegmább már nem lehetek. Még hogy négy gyerek! És kómában volt az asszony, vagy mesterséges megtermékenyítés?)
K: -De valamit csak tudsz adni.
Én: -Ja, van 2000-em tizedikéig – próbálkozom talán most már békén hagy.
K: -Értem. Akkor legalább szerencsét kívánjon.
Én: -Sok szerencsét!
Végre tovább állt! Kettő perc múlva egy doboz sörrel futkosott vigyorogva. Még hogy éhes! Inkább szomjas volt.

Egyszer már vonaton is kiszemelt magának egy kéregető

Fülkés vonaton ültem. Nagyon kevesen utaztak rajta. Szerencsére egyedül voltam. Egyszer csak nyílik az ajtó és egy fiatal törékeny nő szólít meg. Megkérdezi, hogy bejöhet-e. Igent mondok. Aztán udvariasan megkérdezi, hogy rágyújthat-e. Akkoriban még szabad volt a vonatokon a dohányzás. Majd megkérdi:

K: -Maga rendőr?
Én: -Nem vagyok rendőr.
K: -És nem is rendőrnek tanul?
(igen elég fiatalnak néztem ki akkoriban, nyugodtan letagadhattam volna 2 hetet. :-) )
Én: -Nem, de már nem is tanulok – mondom.
K: -Ne haragudjon, csak olyan rendőr kinézete volt.
-Semmi baj.
K: -Ne haragudjon, hogy így megkérdem, de ki tudna segíteni 600 Ft-al? A gyerekem beteg és speciális tápszer kell neki.
No, hát itt borultam ki. Szóval a gyereknek kell kaja és ezt égő cigivel a kézben kell közölni. Akkor cigi helyett vette volna meg a tápszert. Persze azt már nem. Elutasítottam, mert nem adok senkinek semmit, főleg nem így.

Később, mikor szálltak le a vonatról, a nőnél tényleg volt egy csecsemő. Tehát ennyi legalább igaz a nő történetéből. És tegyük fel, hogy igazat mondott, tényleg beteg a gyereke. Ha nekem szülőként választanom kellett volna bármikor is, hogy én, vagy a gyerek kajája, akkor a gyerek lett volna az első.

Az ilyenek előbb megveszik a cigit, a piát maguknak, minthogy a gyerekre költenék.

Utána meg rinyálnak, hogy nincs pénze. Ha valaki ennyire agyatlan, akkor meg is érdemli. És senki ne higgye, hogy az ilyen majd arra költi a pénzt amire kunyerálta. Sok érdekes történetet ki tudnak találni a kéregetők, koldusok. Szinte mindenki hallott már hasonlókat:

• Haza kell utaznom és 165 forint hiányzik a jegyhez. (persze, csak minden nap pont ennyi hiányzik)
• Napok óta nem ettem semmit sem (de inni meg cigizni tudott)

A legszomorúbb, hogy most már egészen fiatalokat is látok kéregetni. 20 év körüli sráccal is találkoztam már, aki kéregetett. Jól öltözött volt. Talán kajára, az esti bulira, drogra, vagy piára gyűjtött. Teljesen mindegy.

Akinek van két keze, két lába és nem fogyatékos az tudna dolgozni.

Egészséges emberek munka helyett koldulnak. Munka van, abból nincs hiány. A gond csupán az, hogy a munkában kötöttség van, kötelező dolgok vannak. Nem kedv kérdése, de muszáj. Ezek az emberek inkább koldulnak és élnek az utcán, mert így kényelmesebb nekik. Ez valahol lustaság is.

Kapcsolódó cikk:

A beteg melós és az egészséges koldus