Személyes bosszúhadjárat folyik egy budapesti óvoda ellen, melynek célja az óvoda bezárása. Egy apuka az összes létező hatóságnál feljelentette az óvodát, mert a gyermekét eltanácsolták onnan.

Adott egy budapesti speciális óvoda, amely csak autista és SNI-s gyerekekkel foglalkozik. Az óvodában kicsi a létszám, mindössze 14-en vannak. Eddig mindenki meg volt elégedve az óvodával, az óvónőkkel és a fejlesztési programmal. Nem igyekszem tovább dicsérni az óvodát pozitív elfogultság miatt, mi is érintettek vagyunk. Nekünk ez a negyedik óvodánk. A jelenlegi intézményt az eddigi pozitív tapasztalatok miatt véglegesnek szántuk. A lényeg, hogy jó az ovi, jó pedagógusokkal. A kis létszám miatt pedig családias a hangulat.

Azonban  most úgy tűnik, hogy az évek óta jól működő ovi bezárhatja a kapuit.

Az oviba felvettek egy gyereket, akiről hamar kiderült, hogy súlyos viselkedési zavarral küzd. Hirtelen, akár előzmények nélküli dühkitörései vannak. Az óvoda többször jelezte a szülőknek, hogy súlyos probléma van a gyerekükkel. Az óvoda vezető több szakembert is ajánlott a szülőknek, de ők mégsem tettek semmit. Lényegében nem foglalkoztak a gyerekük fejlődésével. Hogy miért nem, az rejtély. Vagy nem érdekelte őket a gyerekük problémája, vagy mert nem szerették volna, hogy kiderüljön, nagy gondok vannak a gyerekükkel.

Ez a gyerek egy napon váratlanul megragadta egyik ovistársát és egy szekrény sarkába verte a fejét. A bántalmazott gyereket súlyos sérülésekkel szállították kórházába. Az óvoda vezető úgy döntött, ezek után nem engedi be az óvodába az agresszív gyereket. Másnap az apuka feljelentette az ovit az összes létező hatóságnál. Szóban is megfenyegette az óvodavezetőt, hogy be fogja záratni az intézményt. Az csak hab a tortán, hogy a gyerek anyja az oktatási hivatalban dolgozik, az apja pedig korábban ott dolgozott, tehát befolyása és kapcsolatai vannak. Azonban valami nagyobb befolyásuk lehet a szülőknek, mert a vizsgáló bizottságok úgy foglalkoztak az üggyel, hogy csak a tények nem érdekelték őket. A hozzáállásuk az ügyhöz teljes mértékben negatív. Az egész vizsgálatnak és eljárásnak olyan érzete van, hogy a hatóságok elkötelezett célja az óvoda bármi áron való bezárása. Ezért minden lehetséges kapaszkodót megfognak. Kiforgatnak a végsőkig minden szabályt.

Azok vizsgálják és kifogásolják az óvoda működését, akik annak idején engedélyt adtak a működésre.

Azóta vizsgálat zajlik az óvoda ellen és nagyon úgy tűnik, hogy be fogják zárni. Habár semmi olyan súlyos problémát nem találtak, amibe komolyabban bele lehetne kötni. Az apró problémák pedig bármelyik magyar óvodában, vagy iskolában előfordulnak. Ezek alapján az összes intézményt be kellene zárni.

Egy kivétel akad sajnos, amivel az óvoda nem tud mit kezdeni, ez pedig a személyi feltétel, mert nincs az óvodában főállású autizmus specifikus gyógypedagógus. Azonban nem árt tudni, hogy autizmus specifikus gyógypedagógus képzés csak 5 éve létezik Magyarországon. Tehát országos szinten alig néhány tucat szakembernek van autizmus specifikus gyógypedagógus diplomája. Ez a szakma, mint minden más szakma ebben az országban hiányszakma.

Az önkormányzat ígért segítséget és teljes mértékben támogatja az óvodát, de ez olyan, mint annak a bizonyos kutyának a vacsorája. Bizonytalan.

Mégis miért történik mindez?

Sajnos ebben a történetben egy kézben összpontosul a nemtörődömség, a sértődés, gőg és a hatalom.

Azért folyik ez az agresszív hadjárat az óvoda ellen, mert személyes támadásként kezelték a szülők azt a jogos döntést, mely az óvoda közösségét védte meg a további súlyos balesetektől.

A bosszútól elborult elme gondolkozni nem tud. Különben belátná, hogy nem az óvoda vezetőnek és az ott dolgozóknak árt a tetteivel, hanem annak a 14 gyereknek és közvetlenül 14 családnak. Ugyan is, ha bezár az óvoda, akkor 14 család élete borul fel fenekestől. Nehéz helyzetben vagyunk. Lehetetlen rövid idő alatt megfelelő speciális óvodát találni.

Nincs az óvodákban férőhely a gyerekeknek.

Ha bezárna az óvoda, jelen pillanatban nem tudják hova elhelyezni a gyerekeket. Mégis gőz erővel folyik ez az inkvizíciós eljárás. Szakértői bizottság ugyan kijelölhet másik intézményt, de az nem megy gyorsan és lehet, hogy a város másik végén van csak férőhely. Az sem mindegy, hogy mekkora létszámú csoportba kerülnek ezek a gyerekek.

• A hivatalnokokat nem érdekli, hogy a szülő hogyan oldja meg az óvodába járást.
• Nem érdekli őket, hogy egy autista gyerek nehezen viseli a változásokat
• És az sem érdeklő őket, hogy ez egy olyan ovi, ahova szívesen járnak a gyerekek, mert itt olyan pedagógusok vannak, akiknek ez nem munka hanem hivatás.

Kaptunk másik elméleti alternatívát is. Ha nem tudják elhelyezni intézményben a gyerekeket, akkor magántanulók lehetnek. Ez nem is rossz ötlet (sic!), feltéve, ha az otthon maradó szülő kieső keresete nem fog hiányozni a családnak. A magántanuló családokhoz pedig utazó autizmus specifikus gyógypedagógus és logopédus jár majd ki megadni azokat a fejlesztéseket, amiket a szakértői bizottság előírt. Utópisztikus gondolatok.

A kisember nem számít. Számít viszont a gőgös pasasunk igaza, mert ő valaki, vagy legalább is valakinek a valakije. Egy olyan valaki, akinek feltétel nélkül igaza van minden helyzetben, még akkor is, ha az ötlete működésképtelen. Nem volt itt kérem rendszerváltás. Még mindig a feljelentgetős korszaknál tartunk. Egy olyan korszaknál, ahol kapcsolatok révén bárkit tönkre lehet tenni.

Most sértődés miatt egy óvoda az áldozat.

Szomorú vagyok, de szülőként mást nem tudunk tenni, mint kiállunk az óvoda és az igazunk mellett. Az nem történhet meg, hogy egy korrupt ember hazudozása 14 ártatlan család életét borítja fel. Legszívesebben feljelenteném ezt a pasast, mert veszélybe sodort 14 családot, de a tettére nem hiszem, hogy létezik paragrafus. Mindamellett nekem sajnos nincsenek kapcsolataim, hogy az elmebetegségem érvényre tudjam juttatni. Valamint én némiképp kultúrembernek tartom magam, aki rendelkezik önkritikával és alázattal. Így marad a tiltakozás és a nyilvánosság.